Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Tóth Elemér: A tavasz születése; Szédület (versek)
TOTH ELEMER A tavasz születése Felbíborlik az ég alján a hajnal. Almos madár kiált a csöndbe - hármat, s a szél lohol a kertnek zilált hajjal. Nagy hirtelen fényes zsibongás támad, öröm perzseli a szívet, az ajkat, s rabló-karomban elsorvad a bánat. Dal születik. A nap az égre kaptat. Szép melledben zúg, zeng a muzsikája, s a táj derűje átcikázik rajtad. Minden ujjadban simogatás járja a vadvirágok szelídítő útját, s halkan szól a gyenge bokrok imája. Tavasz - mondod csupán úgy, mintha súgnád. Pitypangok szeme fölragyog az égre, s a vén világ elfelejti a búját. Szédület A képek fészket raknak a retinádon, s üzenetük — akár a nyári szárazság repedezett földje - a csöndes szavú napok magányát hizlalja. Az élet hajánál fogva cibálja a világot. A vér szétszéled a kóbor indák útján, s a szíved kalapácsa mondatokat ver kétségeid közé. Körülötted fekete homok. S te állsz a szakadék szélén, és szemedben fólvillan — a mélység riadalma.
