Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - SZEMLE - Márkus Béla: Balázs F. Attila: Minimál
SZEMLE 87 höz való viszonyának változásait jelzi az egész mü folyamán. A harmadik tanulmány az ételek és az evés szemiotikájával foglalkozik, több Móricz-írást vizsgálva ebből a szempontból. Az étel vigasztal és össze- békit {Árvalányok), az evés már-már a nemzeti karakter része {Forró mezők), sőt az étel „bosszút áll”, ha valaki megsérti a lakomázás szabályait {Tragédia). Benyovszky még több más példát is felhozva meggyőzően mutatja be, hogy a nevetés mellett az étkezés motívumának is fontos szerepe van Móricz regényeiben. A kötet írásai érdekes, új szempontokat vetnek fel, illetve hasznosítanak egy-egy Móricz-mű elemzése kapcsán. A müvek elemzését általában megelőzi a tárgyalandó írás recepciótörténetének rövid összefoglalása, illetve a Benyovszky által felvetett új szempont elméleti megalapozásának áttekintése is. Mivel a kötet tanulmányai már korábban megjelentek önálló publikációk formájában, talán érdemes lett volna a hasonló témájú elemzéseket összevonni, illetve az egyik mü elemzésének eredményeit a másik esetében is hasznosítani. így talán elkerülhetőek lettek volna a kisebb ismétlődések, illetve ellentmondások is. (Például míg a második tanulmányban az Arvalányokról szólva a szerző „Az érdemi (elemző, kontextualizáló) kritikai recepció elmaradása, illetve a müvet övező hallgatás”-ról beszél, addig a hetedik tanulmányban ugyanez a mű úgy jelenik meg, mint „ Móricz egyik méltán legjobbnak tartott regénye”, ráadásul 1914-es dátummal, míg a másik írás szerint 1911-ben jelent meg a Nyugatban, könyv alakban pedig 1917-ben adták ki.). Benyovszky Krisztián kötetének célja az volt, ahogy ezt az utószó is hangsúlyozza, hogy a móriczi életmű egyes darabjainak vizsgálatához új, produktív szempontokat adjon, egy-egy müvét akár ízekre is szedje, hogy,, leleplezze művészi titkait”. Vállalt feladatának a kötet valóban eleget tett, érdekes, újszerű felvetései továbbgondolandók. Várjuk a folytatást! {Kalligram, Pozsony, 2010) KOLLAR1TS KRISZTINA Balázs F. Attila: Minimál A Minimál', ötvenhét vers. Cím helyett számokkal jelölve. Nem sorszámokkal azonban, hanem tőszámnevekkel. így hárítva el azt az olvasási lehetőséget - stratégiát? -, ami pedig magától értetődő volna: az önéletrajzi számadás vagy vallomástétel esélyét. Hiszen akár születésnapi köszöntő is lehetne: épp annyi év van a költő mögött, ahány költemény a kötetben. A verseknek az a valakije azonban, aki igen sokszor egyes szám első személyben szólal meg, távol van attól, hogy az életére vonatkozóan valami folytonosságot teremtsen, mintegy fejlődésrajzot, kivált pedig karriertörténetet nyújtva, vagy hogy a korát, a társadalmi-történelmi környezetét legalább felvillantsa. Az előbbitől talán az az életszemlélet óvja meg, amelyik a „teszek veszek / vagyok” hétköznapias- ságában, a „nem merészkedem / nyílt vizekre / csónakkal bíbelődöm / a parton talán / biztonságos” programjában
