Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - SZEMLE - Vilcsek Béla: Az értől az óceánig (Cselényi László: Az értől a Csendes-óceánig, avagy Kő-országból is látni a tengert)
SZEMLE 83 eszembe a Madách-Posonium következő számadás jellegű kiadványát, az Irodalmi Szemle antológia 1958-2004 című kötetet forgatva az idei könyvhéten. Igen, a mi személyes múltunk és történetünk van belekódolva ebbe az izgalmas gyűjteménybe, s ezen belül, ha már ilyen sajátságos szubjektív Naplót és memoárt írok, az én személyes irodalmi múltam és történetem is.” Ezekkel az egyszerre tárgyszerű és személyes mondatokkal kezdődik Cselényi László gyűjteményes kötetének egyik írása (Matuzsálemi kor? Válogatott Irodalmi Szemle). S ezek a mondatok - a szerző kedvelt szófordulatával élve - mint cseppben a tenger, hű kifejezői saját könyvének is. Cselényi László könyve ugyanis mindenekelőtt szintén „izgalmas gyűjtemény”. Az 1964 és 2010 közötti időszak rövidprózai írásainak gyűjteménye; nagyon vegyes műfajú és nagyon vegyes hangvételű írásokból készített összeállítás. A címlapon négyféle műfaji meghatározás - napló, memoár, interjú, útirajz - szerepel. A könyvben azután, ennek megfelelően, következnek is egymás után, látszólag különösebb rendszer vagy szabályozottság nélkül, a gömörpanyiti gyermekkorra való visszaemlékezések, a pelsőci-párizsi utazás és az amerikai látogatás élményei, napi aktualitású könyves rendezvényekhez, írói találkozásokhoz és új kötetek megjelenéséhez kapcsolódó beszámolók, politikai-történelmi állásfoglalások és füstölgések, recenziók, esszék és művészettörténeti fejtegetések, s leginkább a saját élet és pálya alakulástörténetét áttekintő és értékelő vallomások és műhelybeszélgetések. Cselényi László ez esetben is kedvelt írói és szerkesztői gyakorlatát követi: spirálszerüen építkezik, afféle rendhagyó montázst készít saját életeseményeiből és munkásságából. Ezt tette korábban költői gyakorlatában is. Saját bevallása szerint van körülbelül hatezer verssornyi mondandója; verseskötetei ennek a hatezer sornak a különféle variációi. A variációk száma a végtelenségig bővíthető lenne, de az ilyesfajta bővítés egy idő után magának az alkotónak a számára válik érdektelenné. 1989 után Cselényi fel is hagy a versírással, hogy sajátos avantgárd vagy posztavantgárd költészetének eredményeit végül még egyszer és utoljára egy nagy ívű szinté- zismüben, az Aleatóriában összegezze. Pályáján körülbelül ettől az időtől fogva kerül előtérbe a prózaformában történő számvetés igénye; egy nagyszabású szintézismű megírásának a terve. Mostani könyvében pontosan végig is követhető e terv formálódásának és az ismételt Nagy Mű szinte észrevétlen megszületésének a folyamata. A kezdeti elképzelés egy trilógia megteremtése, melynek első kötete az úgynevezett gö- möri, a második az úgynevezett pozsonyi vagy Duna-táji problematika - ismét a szerző meghatározását idézve — „szöveggé szublimálása” (Danubia Sacra), a harmadik pedig a párizsi út, és úgymond, „az erre vonatkozó virtuális, gondolati, irodalmi kalandozásaim” feldolgozása (Kő-ország fia Amerikában). Csak az első két könyv elkészülte után - elsősorban egy újabb franciaországi utazás meghiúsulásának, ugyanakkor egy amerikai út megvalósulásának a következtében - fogalmazódik meg egy, az
