Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - SZEMLE - Vilcsek Béla: Az értől az óceánig (Cselényi László: Az értől a Csendes-óceánig, avagy Kő-országból is látni a tengert)
82 SZEMLE egységesülő világ között. A nemzetállamok politikai ideológiája a humanizmus eszmerendszere óta van jelen politikai gondolkodásunkban. Kiindulópontja (a magyar is) egy egész világot átfogó apokaliptikus vízió, mely az egyetemes emberi végső időpont és üdwárás eszméjéből táplálkozik, tehát egy globális arche- tipikus megoldásból. Alapeleme egy kettéosztott világ végső nagy csatája, mely megszünteti az emberi időt és felcseréli istenire. Minden nemzeti közösségeszme tehát csak az egyetemes, általános, minden emberre vonatkozó célokkal képzelhető el, ahogy a világ üdvcéljai sem valósulhatnak meg nemzeti csoportok, kultúrák kisemmizésével, lekicsinylésével, eltüntetésével.” Hasonló szellemben foglalt állást Hajdú Péter is Az irodalom státusa a globális kihívások világában című írásában. Hajdú is az elmozdulásokat, a megkerülhetetlen változásokat hangsúlyozza. „A kozmopolita irodalom lehetőségét [...] abban látom - mondja -, hogy a globális kockázatok tudata egyre inkább befolyásolja az értelmezést akkor is, ha az értelmezett szöveg tematikus szinten nem azokra összpontosít; és ez a tudatosság a létrejövő irodalmat is befolyásolhatja. Hogy ennek az irodalomnak a státusa viszont már nem lesz olyan, mint amilyen néhány generációval korábban volt, azt kénytelenek leszünk tudomásul venni.” Az idézettek akár azt a keretet is kijelölhetik, amelyen belül a könyv tanulmányai mozognak. Ha az irodalom és a nemzetről való gondolkodás mellé odahelyezzük a nyelv, a képzés, a kommunikáció, a jövő, a regionális gondolkodás, az európai integráció, az identitás, a közösséghez való tartozás és a közösségből való kilépés, a magas- és a tömegkultúra, az új művészeti formák, a nyelvekhez, a saját nyelvhez és az idegen nyelvhez való viszony nagy kérdéseit, s tételezzük mindennek a történeti és elvi alapvetések alapján történő végiggondolását, akkor talán érthetővé válik, hogy miért neveztem ezt a könyvet a türelem könyvének. S az is, hogy miért gondolom a megértés könyvének. A kérdés most már csak az, hogy az egyes szerzők végiggondolt tanulmányai immáron egymás mellett állva, egymáshoz való kapcsolódásukban is végiggondolódnak-e, avagy ez a könyv is megmarad önmagában álló szigetnek, amelyikre akkor mutatunk majd, amikor arról beszélünk, hogy hogyan kellene gondolkodnunk múltról és jövőről, s az életünket körülfolyó változásokról. (Napkúit Kiadó, Budapest, 2010) FŰZI LÁSZLÓ Az értől az óceánig Cselényi László Az értől a Csendes-óceánig, avagy Kő-országból is látni a tengert című könyvéről „Nem könnyű dolog az embernek szembenézni a saját múltjával. Különösen nem könnyű a cseh/szlovákiai-felvidéki magyarnak szembenézni az elmúlt ötven esztendejével. S ugyanakkor: fölemelő és megrendítő dolog az embernek találkozni a saját múltjával. E két, egymásnak csak látszólag ellentmondó érzés jut az
