Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - SZEMLE - Fűzi László: A türelem és a megértés könyve (Nemzeti művelődés - egységesülő világ. Szerk.: Szegedy-Maszák Mihály)
SZEMLE 81 Péter dolgozata volt, az írás „A Jókai- írógép " címet viseli, kétszer olvastam el, először önmagáért, másodszor pedig azért, hogy ellenőrizzem, valóban egyetlen mondatnyi utalás sem esik az éppen aktuális jelenre ebben a hatalmas tudást felvonultató írásban? Valóban, egyetlen szó sem esik róla, ennek ellenére az írás teljes egészében erről szól, feltéve, ha elfogadjuk, hogy ma a változások, a mindent átformáló átalakulások időszakát éljük. Zákány Tóth Péter, miközben számos kor- és sajtótörténeti adalékot is felsorol, a Jókai-próza átalakulását követi nyomon, méghozzá a kor sajtóját érintő változások függvényében. A mai olvasó így azt is konstatálhatja, hogy akkor, tehát a 19. század második felében a sajtó és a kor irodalma még szoros kapcsolatban állt egymással, így a kihívások és a változások az irodalmat is érték. Ma? Ma mintha önmagáért pörgő gépezet lenne az irodalom, s a külső világ változásai mintha nem érintenék, „...az a médium, amely egy technológiai háttér fejlődésének köszönhetően fokozatosan vált alkalmassá a vele tulajdonképpen egykorú események rögzítésére és átvitelére, egyre inkább elveszítette az emlékezetnek megfelelő tudás tárolásához szükséges kompetenciáját, amelynek, a korabeli megítélés szerint, éppen a könyvek válnak majd a kizárólagos birtokosává.” Új leosztás történt tehát, megváltozott az újság és a könyv viszonya, ahogyan nyilván ma is változik az újság, a folyóirat és a könyv viszonya, immáron a digitalizáció következtében. Az, amit fentebb mondtam az irodalom zárvány-létéről, nem erre vonatkozott, hanem az irodalom társadalmi súlyára, léthelyzetére. A jelzett írás a változásokról szólt, még akkor is, ha a szerző történészként valóban a formák változásait követte, s kísérletet sem tett a változásokhoz való viszony tisztázására, feltehetően azért, mert azokat, mármint a változásokat öröknek gondolja. Más szerzők is így gondolkodnak, még akkor is, ha igyekeznek megteremteni a maguk témáján belüli változások és a jelen változásai közötti kapcsolatot. Feldmájer Péter a Kaddis, a héberek arámi nyelvű imája, avagy megváltoztatta-e a globalizáció a zsidóság lényegét? című tanulmányában így ír: „Két olyan dolog van, amely összeforraszthat egy csoportot és amelyet nem oldhat fel a legerősebb globalizáció sem, az egyik a közös történelmi múlt hite, a másik egy közös jövőbe vetett hit. Ezen közös jövőbe vetett hit elég akkor is, ha csak abban hiszünk, hogy a csoport a jövőben létezni fog és megtarthatja identitását, ha felfedezi identitásának egy olyan központi magját, amelyet megtörhetetlennek vél. A Magyarországon és a környező országokban élő, magyar nyelvet beszélő vagy magukat a magyarsághoz tartozónak vélő emberek közös történelmi tudata megvan, nagy kérdés, hogy elég szilárdan hiszünk-e egy közös jövő lehetőségében. Abban az esetben, ha ez a minimum sincs meg, akkor veszélyes a globalizáció, átok - ha megvan, akkor megtermékenyítő, áldás.” Az újkori apokaliptikus gondolkodás magyarországi hatását elemző Őze Sándor a következőket mondja: „A magam részéről nem látok semmilyen kiküszöbölhetet- len ellentétet nemzeti művelődés és
