Irodalmi Szemle, 2011

2011/5 - SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ... - Száz Pál: Szertartásszínház (tanulmány)

Szertartásszinház

73

gusa - közvetlenül szól a nézőkhöz, s bocsátja el őket, mint a szertartás résztvevőit.

A darab beavatási rítusként való értelmezése mellett érdemes felfigyelni arra a radikálisan új olvasatra is, amelyet elsőként Jan Kott fogalmazott meg az 1965- ben megjelent Kortársunk Shakespeare című könyvében, s amire az értelmezése nyomán született előadások is rávilágítottak (elsősorban Brooké 1970-ben, amely- lyel Budapesten is vendégszerepeit).

Kott Titánia és a szamárfej című esszéjében6 a darabot az animális szexualitás felől közelíti meg. Elítéli a tündérek szárnyas, tiszta és éteri lényként való megjelenítését, és hangsúlyozza a darab sötét, „éjszakai” oldalát, s a szépségorientáltság helyett a csúfság ábrázolását helyezi előtérbe. Úgy véli, az éjszaka, az erdő a tudatalatti ösztönök kivetülésének hátterévé válik, ahol lehetőség nyílik a freudi elfojtások felszabadítására: „...az éjszaka felszabadította őket önmaguktól. Álmukban igaziak voltak. Minden hazugságtól és gátlástól mentesek.”7 Az álom és a tündérek varázslatának metaforája mögött a szerelmi őrületben, az ösztönök uralmában elvesző, feloldódó egyének számára a másik puszta partnerré degradálódik. A szenvedély legsötétebb bugyrait Titánia járja be a szamárrá avanzsálódott alkalmi partnerével.

Merőben újszerű a középkori misztériumjátékok ördögfigurájából eredő - akárcsak rokona, Arlecchino - Puck figurájának értelmezése is: ez szöges ellentétben áll az addig Puckot, mint „kedves manót” beállítani igyekvő értelmezésekkel. A Marcello Moretti által megformált Arlechinót említve Kott így beszél Puckról: „Ördög, mint Puck. Sokszorozódott, kétszereződött és háromszorozódott, úgy viselkedett, mint akire nem vonatkozik a nehézkedési törvény, folyton változott és átszömyetegült, több helyen tudott lenni egyszerre. .. .minden gesztust ismer. Az ördög intelligenciája lakozik benne, ő a mozgás démona.”8

Ez a leírás az Arvisura megháromszorozódott, akrobatikus Puck-figuráira szó szerint ráillik. A darab erotikus töménységének hangsúlyozásában, és a szamárfejű Zuboly-Titánia dialógusnak szexuális aktusként való ábrázolásában is - több más korabeli Szentivánéji álom-előadáshoz hasonlóan - ezt az értelmezést követi az előadás. Nánay István meg is említi Somogyi néhány megoldása és más híres előadások hasonlóságát: „.. .felfedezhető a darab számos híres előadásnak némely megoldása Brooktól Ács Jánosig, de itt nem arról van szó, hogy más előadások egyes motívumait, megoldásait lemásolja a rendező, hanem arról, hogy a különböző világszínházi hatásokat szintézisbe igyekszik hozni kivételesen erős és poétikus megoldásaiban Somogyi.”4 Nánaynak alighanem igaza van. A megoldásbeli hasonlóságok vélhetően az olvasati hasonlóságokból fakadnak, melyeket Kottra vezethetünk vissza.

Sándor L. István több Szentivánéji álom-előadást összevető kritikájában a természet és a kultúra dialektikáját, a határátlépés aktusát emeli ki az előadásban: „Somogyi István rendezése a természet és kultúra határán játszódó rítusként jeleni-