Irodalmi Szemle, 2011

2011/5 - SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ... - Száz Pál: Szertartásszínház (tanulmány)

72

Száz Pál

A darab struktúrája is rituális jegyeket mutat. A társadalomból, a kultúrából, a nappali világból a természetbe, az éjszaka világába való út, átlépés a rituálé előkészületeként, bevezetéseként értelmezhető, míg az erdőben történtek a ceremónia lényege, a belső utazás és önmegismerés, az ismeretlennel való találkozás, majd ennek eredményeképpen az identitásváltozás, és végül a szertartás lezárása az Athénbe való visszatérésként feleltethető meg. Az évköri ünnep funkciójának felel meg ez az emberélet fázisaira épülő átlépési rítus is - mindkettő a szexualitáshoz társítható. A beavatás és az átlépés rítusában találjuk meg a színház gyökereit is, mind a kettő a liminalitás fogalmában találkozik, s mindkettőben az önmegismerésen keresztül végbemenő identitásváltás figyelhető meg, és ez az, amire Somogyi mind színházi, mind táltos működése során törekedett.

A darab rituális szerkezetének tudatában Somogyi rendezése is hasonló szerkezetet követ - szoros rokonságot mutat a rítusok általános felépítésével. Ha a reneszánsz, illetve középkori ceremoniális mágia, a hellenizmus misztériumainak beavatásait, vagy a modem újpogány rítusokat (druidák, wicca), illetve a keresztény liturgiát összevetjük, hasonló szerkezeti azonosságokat különíthetünk el. Az előadás is ezek párhuzama szerint épül fel:

1. a tér megtisztítása, felszentelése, előkészület, összpontosítás. Az előadás első jelenete: a színészek bejárják a teret, egymást keresik, ráhangolódnak az előadásra, próbálnak kilépni a hétköznapi tudatállapotból;

2. a felsőbb szellemi hatalom megidézése ima, kántálás, rituális gesztusok vagy tánc segítségével. A ceremónia témájának, okának kijelölése. Az előadás második jelenete, Théseus és Hippolyta harcának megjelenítése; három színész tartja Théseust, három amazon próbálja őt lerántani. Akrobatikus mozgáselemek, légzésre épülő kántálás. A szexus, a nemek harcának szimbolikus ábrázolása;

3. a téma kibontása, a ceremónia okának kifejtése. A mitológiai történet felidézése, annak elmondása, jelképekre épülő kultikus cselekedet vagy misztériumdráma formájában. Keresztény liturgiában a Szentírás felolvasása és a prédikáció. A tulajdonképpeni előadás Théseus és Hippolyta dialógusától a szerelmesek erdőbe meneküléséig;

4. maga a rítus, melynek célja lehet az istenséggel való azonosulás, beavatás, vagy áldozati szertartás - erősen szimbolikus rituális cselekedet által (pl. Agapé). Maga a Szent Iván-éj, az erdei jelenetek, a tulajdonképpeni beavatás. Somogyi a rituális cselekedetekhez hasonlóan szimbolista formanyelven fogalmaz (pl. a szexuális aktus mint hintázás);

5. a ceremónia lezárása, feloldás. Az erőből a „nappali világba” való visszatérés. A színház a színházban jelenet ironikus-humoros formában oldja fel az előadás témáját;

6. a megidézett szellemi erők elbocsátása. Az utolsó előtti jelenet, újra megjelennek, majd továbbállnak a Puckok;

7. a szertartás résztvevőinek elbocsátása („Menjetek békével!”). Puck epiló