Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Lovász Andrea: Felnőtt gyerekirodalom (tanulmány)
LOVÁSZ ANDREA Felnőtt gyerekirodalom Vázlat egy védő- és vádbeszédhez: lássuk a témát „Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” (lKor 13,11.) Felnőttnek lenni jó. Akkor, ha a felnőttség többlettudást (gyereknézőpontból: mindentudást) és kiváltságokat jelent, olyan társadalmi, gazdasági, kulturális és - optimális esetben - metafizikai terrénumok birtoklásának, megismerésének jogát, melyekből egy gyerek kirekesztetett. A felnőtt-gyerek fogalompárt elsősorban antinómiaként értelmezve csak másodlagos a kauzális kapcsolat jelenléte, s a rákövesedett társadalmi hagyományozódás szerint a gyerek/gyerekség állapota csupán átmenetiként, s mint ilyen, kevésbé értékesként tételeződik: szükséges rossz, melyet meghaladni, túlhaladni szükségszerű, s melynek célja nem önmagában van, hanem te- leológiája a mindenkori jövőben valósul meg. A gyerekség sosem nála-lét, hanem csak az előrevetítésben, annak megtestesülésében, a felnőttséggel való viszonyában definiálható. (Lásd a pedagógiai programok célkitűzéseit: a gyerek „a társadalom sokoldalúan fejlett, hasznos tagja legyen”, „boldoguljon a munkaerőpiacon” — kortól és társadalmi berendezkedéstől függően tetszés szerint választható.) Ám az aktuális antropológiai, pszichológiai, pedagógiai, szociológiai nézetek közül napjainkban itthon (is) éppen az a divatos (na jó, kellően tudományos apparátussal és érvrendszerrel megtámogatott), amelyik a gyerekkort mint kitüntetett létállapotot kezeli, melynek minél teljesebb megélése, minél hosszabb idejűsége, hovatovább az „örökidőnyi kölyökség” a kívánatos. Bármiféle értékminősítéstől függetlenül e folyamat olyan gyerekséget teremt, mely - megint csak a felnőttség perspektívájából meghatározott, így a különbség ugyan szubsztanciálisnak tekintett, de valójában fokozati inkább - bölcseúú, nyitottaóó, tisztáóú, és ezért különlegesebb. Az elnyújtott gyerekidő a gyerekség sajátságos perspektívájának köszönhetően az értékpreferenciák jelentős módosulását is eredményezte, így például az infantilis, együgyű, komolytalan jelzők negatív jelentésmezője érezhetően csökkent, a gyermekit a gondtalansággal azonosító elméletek és a közvélekedés egyaránt ezt sugallja. Ugyanakkor a „Vegyük komolyan a gyerekeket!” imperatívuszban megfogalmazódó alapelv paradox módon és persze teoretikusan a gyerekkor megszűnését eredményezheti, hiszen a gyerek-felnőtt interakcióban a gyerektől is felnőttes magatartásformákat, viszonyulásokat, kognitív és emocionális reakciókat, kommunikatív stratégiákat kíván - még akkor is, ha a külön gyereknyelvvel, gyermeki gon