Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Lovász Andrea: Felnőtt gyerekirodalom (tanulmány)
Felnőtt gyerekirodalom 17 dolkodással operál, hiszen ezek értékmérője szintén a felnőttek nyelvének és gondolkodásának rendszerén belül tételeződik. Ezzel egyidejűleg a felnőtté válás egyre sürgetőbb igényét is jelzi, ad absurdum: nőj már fel, hogy gyerek maradhass. A gyerekkor szocio-kolonizálása szükségszerűen eredményezte a kulturális toposzok átrendeződését, leglátványosabban talán a gyerekek számára könnyen elérhető mozgóképes médiában és az irodalomban. Az irodalom egészén belül az ún. felnőttirodalom értékmérőjével megítélt, ám mégis sajátos karakterisztikumokat felmutató gyerekirodalomnál a „felnőtté válás” jelentheti a kizárólag pedagógiai értékeket felmutató szövegek lecserélődését, az esztétikai kritériumok szigorodását, a szekunder irodalom megjelenését - tehát elsősorban rang- és fokozatbeli változást. A kulturális, társadalmi elismertséget jelentő rangbeli változás és a szövegek faktikus érték- növekedése reciprok történés: egyfelől az elismertség, egyáltalán a gyerekirodalomra irányuló figyelem nálunk a 2000-2001-es években nagy mennyiségben és kiugró minőségben megjelenő gyerekkönyvekkel, új gyerekkönyvkiadók színre lépésével, új, különleges elbeszélői, poétikai hangú szerzők tömeges megjelenésével indult el. Másfelől ma már a nemzetközi és a hazai gyerekirodalmi kánon és az ezt tükröző kiadói versenyhelyzet egyre kevésbé engedi meg silány minőségű müvek megjelenését (természetesen van a gyerekirodalmon belül is néhány szerző és cím, amelyek a jónak tartott és a ponyva határán egyensúlyozva negálni látszanak ezt az állítást). A gyerek- és felnőttirodalom deklarált teoretikus egyenrangúságának mára komoly története van, és üdvözlendő evidencia bármelyik szakember számára, így itt a „felnőtté válásnak” egy másik aspektusáról lesz szó, pontosabban arról az alig egy évtizedes folyamatról, amely a gyerekirodalmi müvek értékmérőjében az általános esztétikai, irodalmi szempontok érvényesítésével megváltoztatta, „felnőttesí- tette” a gyerekirodalmi szövegeket. E müvek tartalmi, strukturális, nyelvi szempontú vizsgálata az összirodalmon belüli helyzetük pozicionálásából indítható: napjaink gyerekkönyveiben a szövegek önreflexióját illető változás a legfontosabb. A szövegek megszűntek másodlagos, alkalmazott irodalomként tekinteni saját magukra, s a reflexivitás hozománya az, hogy komolyabbak is annyiban, amennyiben saját státusuk tudatában komolyabban veszik az olvasótáborukat: nem gügyögnek és kimondanak eddig tiltott, „gyerekfülnek nem való” dolgokat. A gyerekkönyvek világa mára sokkal realistább, életszerűbb, való- szerübb, még akkor is, ha a legfantáziadúsabb fikcióról van szó, ugyanis az olvasóját nem kimenekíteni akarja saját valóságából, nem elleplez, hanem átfogalmaz; csak lefordítja, tolmácsolja a gyereknek a mindennapokat, és nem hazudik arról. A tematikai változások közül a hazai gyerekkönyvpiacon elsősorban a fordításoknak köszönhetően érezhető az ún. szocio-tartalmú gyerekkönyvek hányadának ugrásszerű megnövekedése, melyekben a kisgyerekkortól a kamaszkorig előforduló egyéni, családi, társadalmi krízishelyzetekkel szembesülhet az olvasó. Az irodalmi témák spektrumának szélesedése nemcsak az eddig elhallgatott, a gyereknek tabunak tekintett témák gyerekirodalmi feldolgozását jelenti, hanem a feldolgozás mód
