Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - MÁJUSI VIZSGA - Gál Sándor: A repülés (vers)
GÁL SÁNDOR A repülés esténként kioktatnak az énekesrigók röptűkben elbeszélik a napot elbeszélik előlem az erdők színeit és a színek eseménytelenségét is nem úgy a szelek irányát tavasz jöttén amikor a fészekrakás titkait a fuvallatok tovasodorják kitartó csendjük pedig a nyári viharok előjele ilyenkor borzongatóvá nő a lankák és dombhátak félelme és várakozása már-már eltűnnek benne együtt velem maguk a rigók is s amit ha szóltak eddig az elfogyott délelőttről vagy az alkonyba-hajló emlékeikről mintha lemerült volna a széthulló időben ez a megélhetetlen pillanat magába rejti az átváltozás teljességét amelyben a hang és a csend egyesül a rigók röptével a repülés ívében pedig a szárnyak suhogása önmagában emelkedés és zuhanás a magasság tengerhullámzása a mindig magába-visszatérő ének s hogy én már nem repülhetek soha együtt velük
