Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - MÁJUSI VIZSGA - Lampl Zsuzsanna: Májusi vizsga (jegyzet)
LAMPL ZSUZSANNA Májusi vizsga A diák vizsgázni megy logikából. Nem nagyon készült, de próbálkozik. Tanár úr, nem lehetne úgy megoldani, hogy én kérdezek valamit, és ha nem fog tudni válaszolni, akkor megadja nekem a vizsgát? A tanár beleegyezik, mert meggyőződése, hogy tudni fogja a választ. Halljuk a kérdést! Tanár úr, mi az, ami nem logikus, de legális, ugyanakkor logikus, de nem legális, és ugyanakkor nem logikus és nem legális? A tanár töri a fejét, aztán feladja. Kíváncsian várja a választ. Hát ugye a tanár úr hatvanöt éves, és huszonöt éves felesége van, ami nem logikus, de legális. A feleségének huszonhárom éves szeretője van, ami logikus, de nem legális. S hogy a tanár úr megadja neki a vizsgát, annak ellenére, hogy semmit sem tudott, az se nem logikus, se nem legális! Nekem erről a viccről az asszimiláció jut az eszembe. Az asszimiláció sokak szerint a körülményeket tekintve — csöppnyi kisebbség a többség tengerében - logikusan beteljesedő folyamat. Azt is mondják, hogy az asszimiláció természetes, sőt szükségszerű. Vannak azonban, akik azt gondolják, hogy bár természetes, nem szükségszerű. Mások szerint szükségszerű, de nem természetes. És olyan vélemény is akad, hogy az asszimiláció nem természetes, és nem is szükségszerű. Mielőtt valakiben felmerülne, hogy mindez csak játék a szavakkal vagy csupán elméleti probléma, amelynek nincs gyakorlati jelentősége, le kell szögezni, hogy nagyon is komoly kérdésről van szó. Sőt, épp 2011 májusában fontos igazán, hogy miképp viszonyulunk az asszimilációhoz. Mert májusban népszámlálás van. S a demográfusok szerint a szlovákiai magyarok fogyásának legjellemzőbb oka az asszimiláció. Az asszimiláció olyan, mint a lassú, fokozatos vetkőzés. Nem egyszerre vetjük le a kabátot, pulóvert és a fehérneműt, hanem folyamatosan szabadulunk meg nemzeti identitásunk egyes rétegeitől. A saját ruhánkat fokozatosan cseréljük idegen ruhára. Aki szerint ez természetes és szükségszerű, azzal érvel, hogy képtelenség ellenállni az idegen divatnak, ami egyre inkább körülvesz bennünket. A környezetünkben - sokszor a közvetlen családunkban is - egyre többen beszélnek szlovákul. Egyre többen íratják szlovák iskolába a gyermeküket. Egyre többen nézik a szlovák tévésorozatokat és a Seherezádét - akit egyre több magyar nevez Sehere- zádának -, hogy másnap ne maradjanak ki a főszereplők tetteit taglaló munkahelyi vitából. S akkor még ott van az állandó rettegés, amit a társadalom is célzottan és bőségesen táplál, hogy ha nem tudunk szlovákul, lőttek az érvényesülésünknek. Amit sokan úgy fordítanak le, hogy magyarként csupa hátrány ér bennünket, ezért jobb, ha a gyerek inkább szlovák lesz. És a vegyes házasságok. Hát az csak természetes, hogy rabul ejti a szívünket egy szép Marienka vagy egy talpig férfi Paľko (bár ilyen egyre kevesebb van, mert a globalizáció meg a tévésorozatok nemcsak a
