Irodalmi Szemle, 2011

2011/5 - MÁJUSI VIZSGA - Kulcsár Ferenc: Anya (esszé)

4

Kulcsár Ferenc

1925-ben, mikor anya kinyílott mint a rózsa, szülőföldje, a Felső-Bodrogköz már öt éve — ahogyan Edvard Beneš, a „kis francia sakál” nevezte - „a ragyogó jövőjű, Gondviselő alapította” országhoz, a féligazságokból és ferdítésekből összetákolt Csehszlovákiához tartozott, mert így döntöttek Trianonban, nem akarván tudni, hogy diktátummal, erőszakkal, „szájaló propagandával, konok rövidlátással”, történelmi, gazdasági és kulturális közösségek érzéketlen felrobbantásával nem lehet biztonságot szerezni Európában. így hát anya e „ragyogó jövőjű országban” cseperedett fel, az erdőket kerülgető Tisza meg öccse, a Bodrog ölelte, immár a győztes hatalmak hóhér- bárdjával kettészelt szigeten. A Tisza és a Bodrog, ez a vizében ezer évek történelmét ringató folyó egy olyan szigetet rajzol a mappára, melynek alakja egy, a fejét büszkén magasba emelő sólyommadáré, akinek látókörébe esik Zrínyi Ilona Munkácsa, Rákóczi Ferenc Borsija, Károlyi Gáspár Vizsolya, Kazinczy Ferenc Széphalomja, Kölcsey Ferenc Szatmárcsekéje és Kossuth Lajos Monokja is. E szép anyamadár melengető szárnyai alatt cseperedett fel és élte le életét a Kulcsár, a Szűcs, a Kendi, a Hajdók, a Szatmári, a Ballók, az Abaházi, a Molnár, a Fazekas, a Feke, a Liszkai család sok-sok nemzedéke, a sólyommadárral együtt örülve, szenvedve a honfoglalástól a tatárjáráson, törökdúláson át a nagyságos fejedelem és Petőfiék szabadságért kibontott zászlajáig és tovább, a 20. század első világrontásáig, a perverz Trianonig, majd annak folyományaként a második „apokaliptikus katasztrófáig” s az azt követő szolgaságig.

E megcsonkított Bodrogközben cseperedett fel hát anya, a megkérdezetlenül, akaratuk ellenére csehszlovák állampolgárrá lett Szűcs papa és mama sebzett szárnyai alatt, hét testvérével együtt, szalmaszálat szalmaszálra rakva, szegénységben. .. Egy megsárgult fotó őrzi a gyermeklány édesanyát a szívemben, mely egy négysoros versbe kívánkozott az idők során:

„Édesanyám, halhatatlan kislány, játszol a rettentő ég alatt, vadgerle búg az akácon, angyal fésüli lenhajad.”

Anya tizenhárom éves, amikor a „ragyogó jövőjű ország” először szétesik, Tiso Szlovákiája lepaktál Hitlerrel, s a Felső-Bodrogköz visszakerül az ezeréves anyaországhoz, hogy az legyen, ami: egy magyar történelmi, gazdasági és kulturális közösség — a Bodrogköz. Tizenöt éves, amikor égre veti lángcsóváit az újabb világégés, mely megmutatta, hogy tulajdonképpen az emberiségnek nem az Istent kell kiengesztelnie, hanem „valamit odabent az emberi szívben, azt, ami lehetővé teszi, hogy kegyetlen elszántsággal és széles körben pusztítsuk el fajtánkból azokat, akik így vagy úgy az utunkban állnak”.

Anya ezekben a hónapokban Mécs László papköltő királyhelmeci plébániáján szolgált, amolyan Szentesből bejáró házikisasszony volt. Egy alkalommal a plébános úr íróasztalán teleírt árkus papírra lett figyelmes, rajta egy különös vers szavaival, amelyeknek első két strófája — bármilyen hihetetlen, édesanya emlékezeté