Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - ARC - Szűcs Balázs Péter: „Nem hiszek az irodalomról szóló mítoszokban ”. Beszélgetés Ibi Kaslikkal
,Nem hiszek az írásról szóló mítoszokban" 73 olvastam fordításban. Azonban már egész korán élvezhettem a felolvasások szertartását és a kultúrát. SZBP: Mondj valamit a személyes hátteredről. Ki hatott az írói stílusodra? Hogyan lettél íróvá, hogyan kezdted írói pályád? Az iskola, a könyvek, az írók szerepére gondolok életedben. IK: Láthatod, hogy abban az irodalmi jellegű környezetben, melyben felnőttem, a könyvek és az eszmék az élet állandó elemei voltak. A családban mindig könyvekkel és írással foglalkoztunk. Kis chapter bookokat készítettem (magánkiadású, esetenként házi készítésű, kis alakú, legtöbbször verseskötet — SZBP jegyzete), magazinoknak dolgoztam, és kamaszként kezdtem publikálni. Nagyon korán eldöntöttem, hogy a nyelv lesz az életem középpontjában. Költőként indultam, de aztán regényírásra tértem át. BA és MA fokozatot szereztem angol irodalomból és kreatív írásból. A Skinny volt a diplomamunkám a MA fokozatra, melyet később egy ügynök felfedezett. Volt egy mentorom is, aki nagy szerepet játszott abban, hogy íróvá lettem. SZBP: Az „Ibi" névalakot használod. Miért választottad ezt a formát? IK: Anyám után neveztek el Ibolyának, így mikor publikálni kezdtem, még az „Ibolya” alakot használtam. Azonban a munkahelyén ez néhány kollégáját megzavarta, mert azt hitték, hogy anyám írta ezeket az underground folyóiratokban megjelent élénk verseket és cikkeket. Ezért váltottam erre az alakra, így nevem megkülönböztet- hetővé vált anyám szakmájában ismert nevétől. SZBP: Az, hogy az egyetemen kreatív írást tanultál, mennyiben játszott szerepet abban, hogy regényíró lettél? S általában mit gondolsz az írás taníthatóságáról? Bárki képes megtanulni, vagy legalább az írás bizonyos technikai fogásait elsajátítani? IK: Véleményem szerint mindent meg lehet tanulni, beleértve az írást is. Ameny- nyiben valaki bizonyos szintű képességgel bír, és nyitott a fejlődésre, kritikára és mindarra, ami a tanulással jár (hibák, próbálgatások stb.), meg tud tanulni írni. Az írást bizonyos misztikum veszi körül, miszerint valakinek vagy birtokában van ez az ajándék, vagy sem, de ez nem igaz: ez egy mesterség, amelyet meg lehet tanulni, mint minden mást. Ha valaki séf szeretne lenni, s élvezi, ha a konyhában töltheti az idejét, ismeri az alapvető hozzávalókat és van némi fogalma a hőségről, és ennek a nehéz hivatásnak akarja szentelni az életét, mindezt kevés ellenszolgáltatás fejében, akkor szakácsiskolába megy, hogy konyhaművésszé váljon. Ugyanez a helyzet az írással. Nem állítom, hogy nem kell hozzá bizonyos szintű készség vagy tehetség, mert igenis kell, és azt sem állítom, hogy máról holnapra menni fog - egy élet kell hozzá -, de biztos, hogy el lehet sajátítani. Úgy vélem, mikor a kreatív írás programra jelentkeztem, már bírtam bizonyos szintű készséggel és tehetséggel, de biztos, hogy a képzés során váltam iskolázottá és tanultam meg a szakmát, s nyilvánvaló, hogy még mindig tanulom. A professzoraim által mondottak közt vannak, amelyekre máig emlékszem, s amelyeket a maguk ide
