Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Gál Éva: Kisebbségi ideológiák és magatartásmodellek a határon túli magyar közösségekben II. (tanulmány)
Kisebbségi ideológiák és magatartásmodellek... 43 lyüket, és nem is akarták megtalálni az új államban. Romantikus történelemszemléletet vallottak, és nemzeti-keresztény ideológia alakította gondolkodásukat. A másik tábort, mely egyáltalán nem volt egységesnek mondható, a liberális polgári gondolatiság képviselői alkották, és a polgári demokrácia eszméinek megvalósulásától remélték az élet új lehetőségeinek kialakulását. Politikailag eltérő áramlatok sorolhatók itt ily módon egy csoportba: a Szent-Ivány József vezetése alatt formálódó „reálpolitikus” nemzetiek, a szociáldemokraták, s az ún. „aktivisták”, akik a csehszlovák állam iránti hűség, lojalitás képviselői voltak. A harmadik meghatározó szellemi és politikai irányzat az elkötelezett szocialistáké volt.16 Ez a politikai megosztottság nagyban hozzájárult az irodalom egységes intézményeinek meghiúsításához. A két nemzet közti feszültségkeltés jobbára azonban a nagypolitika hatalmi érdeke volt. A több évszázada együtt élő két nemzet polgárai néha több megértést mutattak egymás iránt, mint azt bármelyik politikai vezetőjük elképzelhette volna. „Én szeretlek titeket, hiszen kultúrátokon nőttem fel és állami ösztöndíjjal fejlesztettem művészi képességeimet. És tízezren meg tízezren így érzünk. Szívesen élnék veletek a jövőben, de azt hiszem, most már késő. Elszalasztottátok a történelmi pillanatot. Most már nem rajtatok és nem is rajtunk fordul meg a dolog. Történelmi erők játékszerei lettünk, azok a hátukra kapnak, és sodornak a végzet felé.”'7 A megmaradás feltétele az új nemzedék nevelése volt. Ezt a témát azonban ritkán vették regényeik alapjául a szerzők. Az esetleges megoldást jelentő modellt még nem tudják bemutatni, inkább ijesztő, az életből ellesett jelenetet írnak. „A leány magyar iskolába járt, a fiút azonban kivette ebből az iskolából Lip- tánszky, így osztotta meg a családot, előre gondolva s minden eshetőségre készen a fiú pályáját illetőleg... A fiú, ha néha levelet írt, bonyolult és sajátságos helyesírási szabályokat talált ki magának, amin Liptánszky mulatott, nem vette észre, hogy a kisfiú öntudatlanul is két műveltség és két ábécé között kallódik.”"1 Ez a fajta magatartás volt a legelfogadhatatlanabb a felvidéki magyarság számára. A két nemzet között őrlődő gyerekek végül sehová sem tartoztak, gyökérte- lenné váltak. Nem tudták vállalni a sorsközösséget a kisebbségi magyarsággal; a többségi nemzet könnyebben szippantotta be őket maguk közé. Az oktatás másik furcsaságát azok a felnőttek élték meg, akik még a magyar oktatási rendszerben végezték iskoláikat, új államuk megalakulásával anyanyelvűk vált hivatalos nyelvvé. Két kultúra között hányódtak ők is. „Támyicky egy pillanatra magára hagyta. Pista kezébe vette az asztalon heverő könyvet. Hviezdoszlav egy verses drámája volt. Lapozgatott benne. A könyvben széljegyzeteket talált. A nehezebb irodalmi szavak alá voltak húzva és a margóra Támyicky szép, gömbölyű betűkkel kiírta a szavak magyar jelentését. — Édes Istenem, vajon milyen nyelven álmodik ez az ember? — vetődött fel Pistában a kérdés.”19
