Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Gál Éva: Kisebbségi ideológiák és magatartásmodellek a határon túli magyar közösségekben II. (tanulmány)
42 Gál Éva A tanácsos bólintott. Ezt ő maga is tudta. A kivételes rendelkezés csak Szlovákiára érvényes, amit a morva Hodonínban szabad olvasni, azt néhány kilométernyire kelet felé, Szakolcán már tiltják a törvények.”" Az idézet rejtve utal a korabeli társadalom megosztottságára. Bár a cseh és a szlovák nép egyenrangúnak számított a törvény betűje szerint, mégis a csehek nagyobb előnyökhöz jutottak, nem csak a kultúra területén. A napi sajtó mellett a könyvek is megtalálták az utat Felvidék felé, általában önfeláldozó, egyéni kísérletek révén. „A kultúra könyvesbolt tulajdonosa, Héreghi, havonta egyszer Pestre utazott és a legbonyolultabb utakon-módokon, csempészve, vesztegetve, harisnyája alatt és kabát alján hozta be a kitiltott magyar könyveket Pestről. Hozta már marhaszállító kocsiban, szalmába rejtve, mustoshordóban, hozta autó-fedél alatt és hozta nyíltan, bátran a legtiltottabb könyveket kezében, s oly ártatlan szemmel mutatta meg a fináncnak, hogy a cseh a nagy őszinteség láttán elfelejtett kételkedni.”12 A gazdasági-kulturális zárlat azonban közvetetten hozzájárult az önálló felvidéki magyar kultúra kialakulásához. „Az első indíték, amiért az itt élő magyarság önálló kultúréletet kezdett, tagadhatatlanul az volt, hogy a csehszlovák kormány az új kultúrtermékeknek Magyarországból való behozatalát megtiltotta.”13 Az identitás tisztázása, a magyar szó megszerzése mellett fontos szerepet töltött be a nagypolitikában való részvétel. A szülőföldön való megmaradást, a jövőt a föld jelentette számukra. A felvidéki magyarság jelentős része ugyanis vidéken, földművelésből élő ember volt. A földbirtokreform saját földhöz való jutás lehetőségét jelentette volna, mely további megélhetést, létalapot biztosít. Ám a földbirtokreform nem úgy volt megalkotva, hogy a magyar közösségek stabilizálódását segítette volna. „Kizárólag pedig a közösségeknek legfontosabb dolga most, hogy az állam az uraság nagybirtokát a földbirtokreform alapján elparcellázza, illetőleg részenként eladja. Dacára annak, hogy a földért nálunk utána vannak a népek, mégis úgy látszik, hogy az meg nem nagyon akar hozzájuk gyarapodni most sem.”14 A politikai megosztottság és harc már kezdettől fogva nagyon éles volt mind a többségi, mind a kisebbségi nemzetet tekintve. „Vaverka cseh nemzeti szocialista volt, a járásfőnök agrárpárti, Duhony szocdem, Petrivarszky tót autonomista. Vaverka Benesre, a járásfőnök Hodzsára, Duhony Dérerre, Petrivalszky Hlinkára esküdött. E pillanatban mindegyik maga mögött sejtette tulajdon pártját, a párt vezéreit s azt méregette valahány, melyik párt erősebb, kinek tudnak jobban segíteni majd felettesei, ki marad győztes a porondon.”15 Az idézetből kitűnik, hogy a többségi nemzetet a politikai pártállás alaposan megosztotta. Hasonló volt a helyzet a magyar kisebbség körében is. A korban három fő politikai irányt lehet találni, és ezzel együtt három eszmeiség vált tartósan uralkodóvá. Az egyik, a nemzeti ellenzék képviselői, azok, akik nem találták he-
