Irodalmi Szemle, 2011

2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Czesław Miłosz: Ch. atya évek múltán; [Ez a hang üldöz engem...]; Hogy a mennyben hogyan van (versek; Vörös István fordításai)

CZESLAW MILOSZ

Ch. atya évek múltán

Chomski atya, a vaidotai egyházközség plébánosa,

Kilencvenhét éves koráig nem halt meg, mert tudta, nem jöhet Utána senki. A gond éltette az innentől magányosokért.

Én, régi tanítvány a Csendes-óceán mellékéről,

Akkor az Apokalipszist fordítottam görögről lengyelre Az időket erre alkalmasnak találván.

Két oldalról tartották a kezét,

Mikor felmutatta az ostyát és a bort.

Az Impérium kiküldött hóhérai megverték,

Mert nem akart fejet hajtani a világ előtt.

Hát én, vajon nem hajtottam fejet? A Nemlét Nagy Szellemének, Az Evilág Fejedelmének megvannak a módszerei.

Nem kívántam őt szolgálni. Az volt A munkám, hogy a győzelmét késleltetem.

Hogy Istent szólítom, az angyalok urát,

Aki mindenható, de sose kapkod.

Aki legyőzetik mindennapi nagy csatákban,

És a templomon át sem küld jelet.

Akinek a sulikápolnában hűséget esküdtem,

Miközben Chomski atya lábujj hegyen jött gyertyát oltani.

Akit nem tudtam megkülönböztetni a vér ritmusától. Hamisságnak tűnt imádsággal törekedni a túlvilág felé.

Nem a lélek, hanem a test embere voltam,

Kit dionüszoszi tánc késztetése hajt.

Kíváncsi és engedetlen, a legújabb gondolatok Akár a pokolba is könnyen odavonzottak volna.