Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (2009) III. (napló)
Feljegyzések elmenőben III 33 lefirkantott feljegyzéseim nemrégen kerültek elő, s az egyik noteszlapon, ami a kezembe került, az áll: „A csehszlovákiai magyar irodalom Trianonnal kezdődött - tehát nemzeti tragédiával, amelynek tragikuma máig ér, és még mindig nincs kellően jelen a tudatban - az egyetemes magyar sorstudatban.” Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a firkák értéke mekkora, de ha arra gondolok, hogy mondjuk az elmúlt öt évtizedben mennyi keletkezett belőlük, s hogy máig ki- és feldolgozatlanok, sőt, soha nem lesz mód összefogni őket, akkor - vélem ezen a májusi estén -, legalább annyit megtehetnék, hogy ezt az egész kuszalékot, ahogy előkerülnek, egymás után lemásolom. S nem csupán az irodalminemzetiségi vonatkozásúakat, hanem a gazdasági, politikai, közéleti följegyzéseket is. De hogy ezt elvégezhessem, legalább ötven jegyzetfüzetet, s több száz, vagy inkább több ezer oldalnyi egyéb kéziratot kellene átlapoznom. Erre pedig, értelemszerűen, már nincs se türelmem, sem időm. Hiszen Az Egy és az Egész összefoglalása is bizonytalan ebben a pillanatban. Ezen túl szép, csendes nap volt a mai, már-már eseménytelen... Május 16., szombat. Aki egyszer leáll - az lemarad. Megint pár sor egy megsárgult cetliről: „Sziszüphosz görög király” - novellatéma. Sziszüphosz felismeri, hogy nem lehet arra kényszeríteni semmivel, hogy újra és újra alászálijon az alvilágba, s újra és újra odaálljon a kő mögé, hogy felgörgesse a hegy tetejére. .. .Egyszer nem megy a legördülő kö után. Ott marad fent a hegyen és - nem történik semmi... Emlékezetem szerint - akkor - elég rossz helyzetben voltunk itt, Szlovákiában, s egyféle „passzív ellenállást” próbáltam volna a novella által - vagy a novellában - amolyan példázatként felmutatni. Persze, azzal, hogy Sziszüphoszt az alvilágban már újra nem büntethetik meg, és senki sem kényszerítheti arra a bizonyos „sziszifuszi munkára”. Néhány bekezdést meg is írtam ebből a tervezett novellából, de fogalmam sincs, hogy a dossziékba zárt évtizedek között megvan-e ez még. Később azonban egy rövidebb versbe ezt mégis csak összefoglaltam, s valamelyik kötetembe be is soroltam. ...Ma verset kellett volna írni, de egyetlen sor sem került a papírra. így a hiány a vers! Május 17., vasárnap. Ismét egy megtalált feljegyzés: „Döbbenetes élmény: a nagyszöllősi magyar tanítók koncertje. A nagyszöllősi magyar tanítók az itteni magyar tanítóknak másfél órán át énekeltek - ukránul!!! Mit csinált a mi népünkből a huszadik század Európája! Több volt, mint megalázó ez az est. Európa szégyene.” Ez a pár sor valamikor a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján került a papírra. Azóta azért valami változott a javunkra, de a változás árát nagyon meg kellett fizetnünk... A mai vasárnap ezzel szemben derűt hozott. Délután a hagyományőrző
