Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Károly Róbert lyuksógora (napló)
Károly Róbert lyuksógora 15 som.) Volt egy nagy német juhászkutyája, elnevezte Kurázsnak, s a furcsa név a kutyáról rá is átragadt. Anyámat - a lányát - már mindenki Kurázs Juliként ismerte. Nagyapám betyáros, indulatos, duhaj ember volt, elitta a máját, májzsugorban halt meg, aránylag fiatalon, ötvenhat évesen. Halála előtt cigányt rendelt az ágya mellé. Pontosan úgy, mint a magyar irodalom híres „vén duhaja”, Krúdy Gyula. О is ötvenöt évesen, s ő is májbajban távozott az élők sorából. Orvosa, a híres Lévy doktor, mikor meglátta az iró kórházi ágya mellett hegedülő egy szál cigányt, szomorúan intett neki: Csak játsszon tovább, itt maga már jobb doktor, mint én. November 24. A szép Hirner doktornő azt kérdezi, mikor a jobb karom zsibbadását panaszolom neki: „Nemali ste niekedy mozgovú príhodu?” Magyarul: Nem vészelt át valaha agyérkatasztrófát? - Baljós szó ez az „agyérkatasztrófa”. (Csak néhány napja ismerem, a Népszabadságban olvastam, már nem is tudom, melyik politikussal kapcsolatban.) A szlovák megfelelője, a „mozgová príhoda” (agyi esemény) hozzáképest szinte kedveskedő kifejezés, ha akarom, fordíthatom akár „agyi történetnek” is. így hangzott Hirnerová szépen ívelt szájából is: Nem mocorgott az agyában mostanában valami történetecske? A magyar nyelv túldramatizálja, a szlovák nyelv eufemizálja a laposgutát. November 26. Radnóti Sándor irja Kertész Imréről, a Népszabadságban: „...az életmű kész, minden további mü váratlan ajándék.” Lehet az életmű még az alkotó életében kész? Nem gyöngéd elparentálása ez az írónak? Van viszont Radnóti írásában egy izgalmas kifejezés: „metafizikai sérelem”. Kertész metafizikai sérelemként élte meg a KZ-t. Annak idején az én Vydrica 5 című versemről is azt írta valaki (talán Turczel), hogy metafizikai sérelem dolgozik benne. December I. Megcsináltam D. Zsuzsának - tanszékünk finntanárának - a kért egymondatos életrajzot a helsinki utamhoz. Ide másolom, hátha még szükségem lesz rá valamikor: „Születtem: régen, valahol Mitteleurópában; harmincöt éves koromig - Goethe receptjének megfelelően - pesszimista voltam, aztán egy időre optmista lettem, s ma, hatvannégy évesen megint pesszimista vagyok; igaz, csak úgy, ahogy a humanista-neoplatonikus Janus Pannonius is az volt, mikor 1466-ban, korai halálát sejtve, de a reinkamálódás jegyében, így szólította meg a saját lelkét: »És ha mostoha végzet üz ide vissza a földre, csak nyomorult ember, csak ez az egy sose légy, légy inkább méh, gyüjtsed a jószagu mézet a réten«; verseim - tíz kötetben - arról szólnak, hogyan nem lettem méh; esszéim meg - másik tíz kötetben - arról, hogy néha költőnek, olykor műfordítónak, megint máskor meg tanárnak képzelem magamat.” - Kinek a fordítása is ez a magyar Ad animam suam'l Vas Istváné? No, ő már nem tiltakozhat; a harmadik sort ugyanis egy kicsit az alkalomhoz alakítottam, s ezzel talán javítottam is rajta. Vas fordításában ugyanis van egy kényszermegoldás: „Inkább méh, aki jószagu mézet gyűjthet a réten” - a megengedő „gyűjthet” nyilvánvalóan a metrum kedvéért került oda. December 4. Szörnyű idegesség ráz, kerget egész nap. Járok körbe-körbe a
