Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Károly Róbert lyuksógora (napló)
16 Tőzsér Árpád szobámban, mint Hölderlin járhatott a tornyában: „Mint patakok, úgy vesz karmai közé valami Vég, mely úgy terjed, mint Ázsia. Természetes, ez a szenvedés, ez Oi- diposzé” (Báthori Csaba: Hölderlin a toronyban). Hölderlin ezt 1806-ban írta (a Phaeton-töredékekhen), amikor még volt átjárás a korábbi nagy Hölderlin-versek és Tübingen között. Ázsia itt a kozmikus dimenziók metaforája, mint az én egyik korai versemben (amely, úgy emlékszem, szintén nem volt mentes némi Hölderlin- hatástól): „...a kotorék nyílásában / Ázsia hasalt fogai közül / pirosán lógott ki Európa.” - Kilóg az én nyelvem is. Mint a meghasadozott szikföld, száraz, nem forog a számban, evés közben vérezget. Himerová azt mondta: a nyelv a gyomor része, rajta az emésztő szerveink állapotát szemlélhetjük. Na, köszönöm szépen! Persze, a gyomrom állapotát nem kell látnom sem: hallom is, érzem is. Egész nap bugyborékol s csikar benne a fájdalom, megint hasmenés környékez. - Apropó, hasmenés! Hölderlinnek is gyakran volt hasmenése. Gondozója, Zimmer úr, az azóta már irodalomtörténeti fogalommá magasztosult asztalosmester állandóan szőlővel tömte; csoda-e, ha a költőnek gyakran ment a hasa. De ki az én Zimmerern, s mivel töm, hogy a vécé nekem is második otthonom?! És valószínűleg sivár, második emeleti panelszobám sem sokban különbözik Hölderlin tübingeni toronyszobájától, s ma már a mánia-katatónia-skizofrénia-Borderline-szindróma is kerülget. Mi van még hátra? Az onánia? Wilhelm Waiblinger-német író, 1822 és 1828 között sokszor járt Hölderlinnél - írja a naplójában: „Az asztalos új adatokat közölt Hölderlin életéről. Elborulásához az onánia is hozzájárult” (Báthori). Ennél borzalmasabb képet nem lehet elképzelni: a fogatlan, szőrös, beesett arcú, sovány Hölderlin áll toronyszobája közepén, és onanizál. 2. A POSZTMODERN SZTOA December 5. A rádió D7ágórajában a Világkereskedelmi Szervezetről (WTO) és a seattle-i, rendkívül nagyméretű globalizációellenes tüntetésekről értekeznek. A WTO, hajói értem, olyan „világkormány”, amely közvetve, a monopóliumok „megyerendszerén” keresztül igazgatja a világot. „Miniszterei”, képviselői azt mondják: nyitottabbá teszik a kereskedelmi határokat, s azt értik alatta, hogy a helyi kereskedelemnek annyi. A globalizáció ellen tüntetők meg többnyire csak azt érzékelik, hogy a WTO mindent megfojt, ami helyi: kereskedelmet, gazdaságot, nyelvet, kultúrát. Meg hogy az órabér a harmadik világban 60 cent (Közép-Európa „harmadik világában” valamivel több), az USA-ban pedig 6 dollár. S hogy most pontosan olyan háború folyik a totális világuralomért, mint amilyet Napóleon vagy Hitler folytatott annak idején. A különbség csak annyi, hogy Napóleon ágyúkkal harcolt, Hitler a legmodernebb tankokkal és repülőgépekkel, a huszadik századvég globalistái pedig a monetikus rendszerek - azaz a pénz absztrakciójává párolt hatalom - és az internet fegyvereivel vívja totális háborúját. (Azt is megérné végig
