Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - IRODALMI SZEMLE - Tőzsér Árpád: Károly Róbert lyuksógora (napló)
TŐZSÉR ÁRPÁD Károly Róbert lyuksógora Naplójegyzetek 1999-ből 1. LELÍS November 5. Közmondásos a tudós Horváth János önmeghatározása: Én modern egyetemi tanár vagyok: 1) tanulok, 2) tanítok. Egyebekre pedig szarok. Az egyetem illemhelyének egyik fülkéjében ülök, és tanulok (Erasmust olvasok), hogy másfél óra múlva taníthassak. S közben azon mosolygok magamban, hogy mennyire következetes Horváth János-követő vagyok. Tanulok, tanítok, egyebekre pedig..., mindent egy helyen. Kész vígjáték az élet. Erasmus szerint a reformáció is vígjáték volt, amelynek utolsó jelenetében a papok levetették a reverendájukat, s feleségül vették az apácákat. S jut eszembe, hogy Kálvin meg egyenesen a trójai háborúhoz hasonlította a reformációt, mondván, hogy itt is, ott is az asszonyokért folyt a harc (amott szép Helénáért, emitt Katalin de Boráért, Luther későbbi feleségéért, s általában a papok nősülési jogáért). - Nem árt a hősi korokhoz egy kis komikumot keverni; a múltkor, mikor egy régimagyarirodalom-órámon a pozsonyi Jakab bíró és Károly Róbert „lyuk-sógorságáról” elmélkedtem, a hallgatóim, óra után, a folyosón állítólag azt beszélték egymás között, hogy előadás közben még köhögni sem mertek, nehogy valamit elmulasszanak a szavaimból. November 6. A régi görögök a költő és költemény megnevezését illetően is meghaladhatatlanok. Ha a filozófiatörténet lábjegyzet Platónhoz, akkor a költő, költemény, költészet újabbkori - többnyire középkori és későbbi - elnevezései lábjegyzetek sora a „poiétesz”, „poiéma” és „poiészisz” kifejezésekhez. Lássunk e „lábjegyzetekből” néhányat: a francia troubadour-trouvair lelö-t, találó-t jelent, a német Dichter sűrítő-t, az orosz vers sztyich, a kifejezés eredeti jelentése viszont: szeszély, kedv, hangulat, a cseh básň, báseň, báseň (költemény) a középkorban még a bájka és báchorka szinonimája volt (etimológiailag is ezekből eredeztethető), s ezek a kifejezések a mai napig mesét, kitalált, koholt történetet jelentenek, a horvát pjesnik újabbkori szó, egyszerűen énekes-t, dalnok-ot jelent, s végül a magyar költő eredeti jelentése: hírkeltő (öző formában: hírköltő), hírterjesztő, s később: hírkitaláló, hazudozó. A felsorolásból látjuk, hogy a tudós-komoly német Dichter-t leszámítva az európai nyelvekben a költő, költemény, költészet megnevezései általában mintha véletlenszerű, mondhatnám komolytalan közelítései volnának annak az ősfogalomnak, amelyet a görögök már Arisztotelész Poétájában tisztáztak maguknak. S magyarázható ez a komolytalanság esetleg azzal, hogy, amint köztudott, a keresztény középkorban, de sokszor még a reneszánsz idején is, a népi, nemzeti nyelvű költészetnek nem nagy becse volt. A nép által énekelt
