Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - SZEMLE - Szalay Zoltán: Szeretetről, cinizmusról, tengeri uborkáról (Raymond Carver: Kezdők; Charles Bukowski: Forró vízi zene; Wells Tower: Elpusztítva, fielperzselve)
SZEMLE 89 maz néhány remekművet. A Megcsókoltad Lillyt, a Hanyatlás és bukás vagy Az apa halála I és Az apa halála II olyan darabok, amelyek könnyedén a feje tetejére állítanak mindent, amit a hagyományos novellisztikáról gondolunk - miközben tökéletesen hagyományos novellák maradnak, Bukowski ugyanis igazán nem nevezhető posztmodern nyelvzsonglőrnek. A Hanyatlás és bukásban alkalmazott fikciós csavar például egészen kiforgatja az egész szöveget: a csapos, akinek az elbeszélő egy egészen groteszk történetet mesél, komolyan veszi a sztorit, és ki akarja hívni a rendőrséget. Az elbeszélő erre kijelenti, hogy az egészből egy szó se igaz: csak hülyés-kedett, de mivel a csapos nem hisz neki, kénytelen eltenni őt láb alól. Az olvasó azonban nem tud meg semmi közelebbit az esetről, Bukowski -jellemző módon - így zárja a novellát: „Aztán felkapta a fegyvert, célzott, meghúzta a ravaszt, majd betette a pisztolyt egy barna papírzacskóba, átugrott a bárpulton, és kiment. Lejárt a parkolóórája, de büntetést nem kapott. Beült, és elment.” Felmerülhet az emberben a kérdés, vajon ezt a szöveget hogy húzná meg egy Gordon Lish. Talán épp ez lenne az a bizonyos minimalizmus. Bukowskiról fontos tudni, hogy utálta az írókat, és igyekezett kerülni őket; mindazonáltal ebben a kötetében legtöbbször írókról mesél, meglehetősen furcsa történeteket. Ennek a témának egyik „gyöngyszeme” A nagy költő című novella: nem hiszem, hogy valaha íródott volna ennél szarkasztikusabb fiktív íróinterjú. Az elbeszélő a „nagy költőt”, a Nobel-díjas Bemard Stachmant látogatja meg, és faggatja, a szokásos közhelyes kérdésekkel bombázva öt; a válaszok azonban már kevésbé közhelyesek: És mit tanácsolnál a fiatal íróknak? - Igyanak, basszanak, és cigizzenek sokat. - És mi a tanácsod az idősebb íróknak? - Hát, ha még életben vannak, akkor nekik nincs szükségük tanácsra. — Mitől kapsz ihletet a versírásra? — Te mitől kapsz ihletet a szárasra?” Kiváló választippek közhelyes kérdésekre, író-olvasó találkozókra. Wells Tower: Elpusztítva, felperzselve című kötete az Európa Modern Könyvtár sorozatában jelent meg, s hamar felfigyelt rá a kritika. A kötet fülszövege afelől nem igazít el bennünket, hogy szerzője vajon alkoholista-e, mint a fentiekben tárgyalt két könyv esetében, ám a novelláknak egész biztosan a nagy elődök szövegei mellett a helye. Ha a Carver-Bukowski-vonalon kell besorolni, inkább az előzőhöz áll közelebb, novellái azonban kifinomultabbnak, sokkal inkább a nagyprózai műfaj felé mutatóknak tűnnek, mintha az Elpusztítva, felperzselve egy próbatétel lett volna a nagyregény előtt. Általában hosszabb szövegekről van szó, már-már kisregényszerű- en építkezőkről, a szerző nagyon aprólékosan, minden részletre kiterjedően húzza fel a kis világokat, amiket bemutat. A kötet egyik kiemelkedő darabja, A vurstliban az, amely a leginkább szemlélteti a novella és a regény közötti átmenetet: a központi történetet itt számos különféle figura nézőpontjából látjuk, több életút tárul fel előttünk, több irányba indulunk el, míg a többi novella esetében általában
