Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - SZEMLE - Szalay Zoltán: Szeretetről, cinizmusról, tengeri uborkáról (Raymond Carver: Kezdők; Charles Bukowski: Forró vízi zene; Wells Tower: Elpusztítva, fielperzselve)
90 SZEMLE egyetlen központi figura van csak. Miután kiemeltük A vurstliban című szöveget, gyorsan meg is kell jegyeznünk, hogy nehéz bármelyik novellát igazán kiemelni, hiszen a kötet színvonala vitathatatlanul egységes, s bár egyes történetek erőteljesebbek, a hang és az alkalmazott eszközök minden esetben tökéletes írói magabiztosságról tesznek tanúbizonyságot. Wells Tower vesztesekről ír, akik általában valami nagy bukás után próbálnak kivergődni a gödörből - hogy aztán még mélyebbre csússzanak. A leggyakoribb, ismétlődő szituációt a válások, a felbomlott kapcsolatok jelentik: a nyitó szöveg, A barna part Bobja is azután kerül lejtőre, hogy a felesége kidobja - bár minden az apja halálával kezdődik. Az egész folyamat azonban megmagyarázhatatlan, ahogy a szövege iránya is mindig az: „Bob nem állt közel az apjához, s ezért nem nagyon értette - mint ahogy Vicky, a felesége sem miért váltott ki belőle a halála valami dühödt bágyadtságot, amitől már semmi örömet nem talált se a munkájában, se a házasságában.” Végül egy elhagyatott szigetre kerül, s tengeri herkentyűket gyűjt egy akváriumba; a következő ballépést akkor követi el, mikor a herkentyűk közé egy tengeri uborkát telepít, amely mindet megmérgezi. Ez a banális eset azonban különös felismerésre készteti Bobot: „De Bob valami rokonságot érzett a meztelencsigával. Ha tengeri élőlénynek születik, gondolta, akkor Isten aligha öltöztette volna kék és sárga u- szonyokba, mint azt a gyönyörű halat a lábánál, és egy cápa vagy egy barracuda, se semmilyen más gyönyörű ragadozó testét sem ajándékozta volna neki. Nem, ő biztosan ennek a tengeri uborkának a rokona lenne, amely az ürülék képére és hasonlatosságára teremtetett, és olyan vegyi anyagot öklend ki magából, amely minden más szépséges teremtményt elpusztít, mely a közelébe sodródik.” Wells Tower egyik legnagyobb erénye, hogy elképesztően plasztikusan tudja ábrázolni ezeket a bukott hősöket: legyen szó egy kétségbeesett, sikeres unokatestvérét irigylő kamaszlányról {Vad Amerika), egy talán utolsó kalandra vágyó öregemberről {Ajtó szemben) vagy, mint az utolsó szövegben, portyázásra induló viking harcosokról {Elpusztítva, felperzselve). Ez az utolsó novella jelentősen elüt a többi nyolctól, amelyek kivétel nélkül amerikai kisemberek hétköznapjait festik le, felszabadító hatású azonban, hisz a szerző bemutathatja írói arzenáljának további tartozékait. Wells Tower ugyanis kitűnő mesélő, s minimalista hangvételű szövegeiben is nagy ívű történeteket vázol fel, amelyek mögött regény(ek) sziluettje látszódik. S ez megint egy új, megint egy izgalmas minimalizmus. {Raymond Carver: Kezdők. Fordította: Barabás András. Magvető, Budapest, 2010; Charles Bukowski: Forró vízi zene. Fordította: Pritz Péter. Carta- philus, Budapest, 2010; Wells Tower: Elpusztítva, felperzselve. Fordította: M. Nagy Miklós. Európa, Budapest, 2010) SZALAY ZOLTÁN
