Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - SZEMLE - Szalay Zoltán: Szeretetről, cinizmusról, tengeri uborkáról (Raymond Carver: Kezdők; Charles Bukowski: Forró vízi zene; Wells Tower: Elpusztítva, fielperzselve)
SZEMLE 87 Szeretetről, cinizmusról, tengeri uborkáról Raymond Carver Kezdők, Charles Bukowski Forró vízi zene és Wells Tower Elpusztítva, felperzselve című könyveiről Az elmúlt időszakban jókora porciót kapott a magyar olvasó az utóbbi évtizedek amerikai kisprózájából, mondhatni talán, a szokásos „jól ismerjük, de még nem olvastuk”-féle jelenség kompenzálásaképp. A legnagyobb szenzáció a sokféleképpen emlegetett (amerikai Csehov, a dirty realism atyja stb.) Raymond Carver - újbóli - felbukkanása a magyar könyvpiacon, nem elhanyago- landók azonban az olyan szerzők sem, mint a felkapottnak számító Charles Bukowski vagy az utóbbi évek nagy felfedezettje, Wells Tower. Raymond Carver: Kezdők Most már a magyar nyelvterületen és a magyar irodalomban is jól ismertté vált az a Raymond Carvert — illetve az ő életművét - övező legenda, amely egyúttal a minimalizmus határmezsgyéinek kijelöléséről is szól. A Magvetőnél útjára indított Raymond Carver-életműsoro- zat első darabja az a Kezdők című no- velláskötet, amely korábban What We Talk About When We Talk About Love címmel jelent meg angolul, de később előkerült egy másik, mint kiderült: a szerző szándékainak megfelelő változat, amelyet nem csonkított meg radikálisan szerkesztője, Gordon Lish. A „csonkí- tatlan” változatot Beginners címmel jelentették meg, s ezt a változatot vette át most a Magvető; ugyanakkor a Kallig- ramnál 1997-ben megjelent már egy Carver-válogatás (Nem ők a te férjed), csakhogy abban a Gordon Lish „kezelte” szövegek szerepeltek. A magyar olvasónak tehát lehet áttekintése róla, milyen az igazán minimalista minimalizmus, s milyen a kevésbé radikális, mondhatni, terjengősebb változata. A Kezdők című Raymond Carver-kötet novelláin valóban észre lehet venni, hogy „vágat- lanok”: nem fulladnak dagályosságba, erről szó sincs, hiszen a szerző így is patikamérlegen mérte ki a mondatait, de van egy-egy bekezdése, amely valahogy tényleg felesleges. A Gordon Lish-je- lenségről mindenesetre el lehet gondolkodni, hiszen azt a mindig aktuális kérdést jelenti, meddig mehet el igazából egy szerkesztő, amikor meg kell húznia egy rábízott szöveget. A helyes hozzáállás talán a szerzővel való folyamatos kommunikáció, s ez volt az, ami Carver és Lish kapcsolatából hiányzott, aminek következtében az író szakított szerkesztőjével. A Kezdőkben több hosszú, több tucat oldal terjedelmű szöveget is találunk, mint a Jól jön ilyenkor az a pár falat vagy a Rengeteg víz, egy ugrásra tőlünk, amelyek a legerősebbek közé tartoznak. Carvert talán azért nem teljesen pontos Csehovhoz hasonlítani, mert gyakran valódi emberi sorstragédiákat fest le, nem csak meddő tipródásokat: jó példa erre a Jól jön ilyenkor... című novella, amelyben egy házaspár kisfia elvesztésének történetét követhetjük vé-
