Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - SZEMLE - Csehy Zoltán: Örök (Pollágh Péter: A cigarettás)
80 SZEMLE túrák stigmatizált jelenlétével is találkozhatunk a szöveg testén, főleg önmagukból kiforduló intertextusok, allúziók formájában, melyek azonban nem szükségszerűen intellektuális megnyilvánulások. A szókincs képzettömböknek rendelődik alá, melyek egymásra rakosgatható rétegekként működnek. A helyesírás vagy a nyelvhelyesség tudatosan értelemcentrikus, és fókuszált megközelítésmódjával szemben ezért válik lehetségessé a csoportasszociativitáson alapuló másik vagy harmadik értelem. A 79 azonban agresszívvé válik, és szövegteret hódít magának ott is, ahol értelemszerűen meglepetést tud okozni a standard, normatív logikának, s így dadaista vagy futurista konstellációkat gerjeszt, például: „79 kávéba belelógatom”. Itt azonban nem a képzet meglepetésszerűsége hat, hanem a 79-es vándorlásának kötetegészre érvényes narratívája. A cigarettás arcát „átküldték pár szivárványon”, mégsem tud kiszínesedni, örök szürkeségre kárhoztatott, hiszen a füst köde burkolja, rejti identitását. Ez a rejtőzködés azonban nem teátrális vagy filmes gesztus, hanem épphogy az identitás része, s metaforikus értelemben jelképezi Pollágh szöveggenerálási technikáinak nyelvi identitásra vonatkoztatható gesztusait is. Itt mintha a sorok közül minduntalan cigarettafüst tömé elő. Pollágh Péter költészetének alapvető vonása, hogy a létről szóló beszéd nyelvi természetét kiaknázva kísérli meg felépíteni a vers teljes struktúráját. A szavak olykor szinte parthenogenézissel szaporodva követik egymást (például: „A haja hajnal”) vagy teremtenek hangzásmintát a vers szövetén belül. A szöveg, a szó fizikai valósága, azaz teste kerül előtérbe, s ezáltal képződnek meg olyan effektusok, melyek a jelentést hivatottak kordában tartani. Ez a jelentés természetesen nyelvfiziológiailag determinált, ez a meghatározottság viszont nem kerülheti el a kombinatorikusság matematikai esélyrendszerét sem. Magyarán: Pollágh Péter számára a szó teste válik igazán fontossá, de ez nem az avantgárd csonkoló, kiforgató gesztusain keresztül történik meg, hanem a szintaktikai helyzet rajtaütésszerű megváltozásában, megváltoztatásaiban. A szó önmaga is gyakran tárgya a kötetnek (A legjobb szó), s ilyenkor a nyitott többértelműség kitárulkozásaira érdemes odafigyelni. Pollágh nem szószátyár költő, nem a nyelvi kiárasztás mestere, nála minden betű és jel megfontolás és költői ellenőrzés tárgyát képezi. A szó kimondása, elhelyezése egy nyelvi szituációban Pollághnál nem ösztönösen, hanem hosszas megfontolás után történik, a szituációt viszont gyakran meg sem ismerjük, csak az elhelyezés körülményeit, s ebből a feszültségből teremtődik maga a vers (A legjobb szó', Kicsi a szó\ Nagy szó', Pongyola szó). A mondat fordulati és a beszédhelyzet rekonstruálhatóságának tudatos elbizonytalanításai éppúgy szerepet játszanak nyelvezetében, mint a meglepetésszerü, olykor agresszív egymáshoz sodródás („Azt hiszem, halott / a parfüm rajta”; „Alt a hangja, vagy ét, / az est nyelvét beszéli”) vagy a szinte rendszeresen felbukkanó korrekció alakzatai („Füstbe megy, mint a szellem, / de nem téved el”; „Nem is az, hogy csábos. / De Mennyes”). Érdekes módon épp A cigarettás
