Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - SZEMLE - Márkus Béla: A visszaszerzett vers (Gál Sándor: A rák évada)
SZEMLE 81 Pollágh legtranszcendensebb kötete is, s itt kézenfekvő az Ady-párhuzam, még akkor is, ha a messianisztikus alapállás itt nincs jelen. A Menny es színek fest- ményszerü plasztikussága és többértelműsége ezt jól példázza: „Csak a gúny pontos, / meg a szög, amivel vernék / oda a kezét, oda / a fakó fához, csak azért is. / Nem akarnak tőle semmit, / csak a vezér nevét, / csak azt értik, csak azét.” A kötetben több nekifutásban is kísérlet történik a passiótörténet sikeres, posztmodem, nyelvanalitikus, megfontolt újramondására. Pollágh költészetének határozott világa van: teremtett univerzuma, melynek rendelkeznie kell a maga nagy történeteivel is. Ezek tisztességes elmondhatósága azonban csak úgy valósítható meg, ha a szavakból teremtett univerzum legkisebb alkotóelemeinek ambivalens viselkedésformáit is regisztráljuk, és a rendszert a rendszer buktatóinak tudatában fogadjuk el kiis- merhetetlennek. (Prae.hu—Palimpszeszt, Budapest, 2010) CSEHY ZOLTÁN A visszaszerzett vers Gál Sándor A rák évada című kötetéről A rák évada - a Gál Sándor pályáját, ennek is főleg az utóbbi szakaszát ismerők körében eleve az a várakozás ébredhet, hogy a cím szimbolikus értelmű, hiszen a költő főleg az őselemek esetében gyakran élt eddig is a jelképi sűrítés, jelentésgazdagítás lehetőségeivel. A rák pedig úgy is, mint áldozatát ollóval megragadó állat, úgy is, mint előre és hátra is egyaránt mozgó lény, az olyan költő számára, aki - ahogy ezt Bárczi Zsófia írta róla — szinte önálló műfajjá lényegi- tette az „elmúlás-versek”-et, egyszerre lehetett volna a hátra is, előre is mozgó időnek, a jelennek és benne a halálnak a megjelenítője. Csillagképi formában pedig az asztrológiai hagyomány szerint jelképe a családi összetartásnak, a gondoskodásnak, szeretetnek - annak tehát, ami az elmúlással szembeszegezhető, ha végső menedéket nem is nyújt. Hogy az AB-ART Kiadó jóvoltából az egybegyüjtött müvei X. kötetének megjelenésén túl tartó Gál Sándor e sorozaton kívüli legújabb könyvében hiába keresnénk a „mítoszi csóvát”, nos, ennek igen hétköznapi oka van. Az, hogy a rák se nem csillagképként, se nem víziállatként jelent meg a beszélő képzeletében, hanem a betegség formájában, valóságosan. Ám így is irreális, mert megokolha- tatlan módon. Elháríthatatlanul az előzményeket illetően, a következményeket tekintve azonban elháríthatóan, a remény s az akarat szerint. A rák évada ennek a hitnek és elszántságnak a beszámolója s kifejezője, tárgyszerű pontossággal, a tények tárgyilagosságával egyfelől, másfelől viszont a színre vitelnek azokkal az érzéki, mindenekelőtt látványi elemeivel, amelyeket a cím színházias utalása, az évadra célzás kilátásba helyez. És hasonló szerepük lehet a jeleneteknek is, játszódjanak a múltban, ezen belül is a kórházi szobákban vagy a jelenben, otthon a lakásban és kinn a kertben. Legtöbbjük a számvetés helyzetét teremti meg. „...mert miénk a v о 1 t / ami megtörtént önmagában / és láthatatlanná tö-
