Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - ARC - Paszmár Lívia: 10+1 ajándékszárny. Dunajcsik Mátyás szerepverseiről (tanulmány)
10+1 ajándékszárny 73 hogy valamiről valamit állítok, megbélyegzem. Aztán rájöttem, hogy talán éppen ez a kihívás a feladatomban, hogy vagy megtalálom azt, ami kifejezésre kívánkozott, vagy olyasmit találok, ami nem kívánkozott kifejezésre, de az utólagos belemagya- rázás ellenére helytálló, netán olyasmit, ami nem kívánkozott kifejezésre, és az utólagos belemagyarázás sem állja meg a helyét. Érdemes megnéznünk, milyen kulcsfogalmak, szóképek fordulnak elő a ciklusban. Természetesen akad belőlük bőven. Kezdhetnénk mindjárt a nevekkel, amelyeknek sajátos szimbolikájuk van. Bár érzésem szerint ezek metaforikus jelentéssel is bírnak, nehezen tudnám eldönteni, mikor, melyik irányba hajlik a mérleg nyelve. Hollóssy Adél neve már hangzásában is tükrözi azt a sznobizmust, felsőbbrendűséget, amelyről Dunajcsik beszél a már említett interjúban. Egy másik szemszögből nézve a holló jelentése is releváns lehet. Jelképezheti a madarat, a szárnyakat, a repülést, a földtől, talajtól való elszakadásra képes lényt. A hollófekete akár a gyászra is utalhat. Ady Lédája például nem más, mint „a halál fekete asszonya”. Ha még messzebb megyünk, Poe hollójáig például, elkerülhetetlen a lény misztifikációja. A holló mindenütt ott van, olyan, akár a kísértetek, végül pedig a halál hírvivőjének szerepével is felruházódik. Az intertextuális játéktérben metaforikusán is összekapcsolható a keresztnév a vezetéknévvel. De hogyan kötődik mindez Adél szerepéhez? Az egyéniségében van valami fatális és tragikus. Maradva a Léda-hasonlatnál, ő Dunajcsik „fémmé fatale”-ja. Avar Andor viszont a földön maradt: földhözragadt. Rátaposunk és belerúgunk, amint az őszi erdőben sétálgatunk. Nincsenek bonyolult, magasba törő gondolatai, hiszen csak az erős szél sodorhatja tovább, az is visszaejti végül a porba. Ugyanakkor könnyen színt változtat, elfedi mindazt, aminek szükségét érzi, ami fáj. így aztán meg sem gyökerezik benne a fájdalom. Beleveszik a tömegbe, a mindenség elenyésző részévé válik. A szövegben kétszer fordul elő az avar szó nem a személyre való utalás formájában: ebből egyszer birtokos jelző, egyszer helyhatározó szerepében. A birtokos jelző a „horkol” állítmányhoz kapcsolódik, a helyhatározóhoz pedig a „rozsdás” jelző. Mindkét esetben olyan kifejezések, amelyek a cselekvésképtelenségre utalnak. Adélnál már szóltam Adyról, itt sem maradhat el a párhuzam keresése, hiszen szinte kínálja magát a Héja-nász az avaron, mint a név lehetséges forrása. Ha pedig egy kicsit továbbmegyünk, akár a két történetet is egymás mellé tudjuk állítani. Hollóssy Adél és Avar Andor már csak azért sem egyesülhetnek, mert mintha két pólust képviselnének. Vagy netán éppen innen a vonzalom, hogy összekössék az eget a földdel? Mikor Adél azt mondja, „az ember halandó halandó”, egyben választ is ad a kérdésre. Kétértelműt. Hiszen a halál misztikus valóságnak tetszik az élők világából nézve, amely kapu ég és föld között. Másrészt egyszerűbb befogadást igényelve értehetjük alatta az elszakadás motívumának kétségbeesett retorikai kiáltását is.
