Irodalmi Szemle, 2011

2011/3 - ARC - Paszmár Lívia: 10+1 ajándékszárny. Dunajcsik Mátyás szerepverseiről (tanulmány)

72

Paszmár Lívia

Állsz. Remegsz. Most inkább visszamennél.

Ennél könnyebb préda már nem is lehetnél.”12

Talán itt éri el csúcspontját a nő magabiztossága, a továbbiakban már egyre lejjebb csúszik a lejtőn, míg maga is kiszolgáltatottá válik. Lefoszlanak róla az álarcok, végül ott áll csupaszon, elesetten, magányosan. Ezzel szemben a férfi az állandóságot képviseli, sőt a nő gyengülésével párhuzamosan mintha kissé erősebbé is válna. Zárszavai optimizmust sugallnak:

„»minden jól van, ha a vége jól van«, mondja az egyik nyom, majd újrakezdi,

»minden semmi, ha a vége semmi«, s te harmadikként lépsz a nagy hidegben:

»minden jól van, ha a vége minden«.”13

Elollóssy Adél hattyúdala mintha már nem is ebbe a ciklusba tartozna. A zeneiség végigkíséri valamennyi költemény hangulatát, viszont csak a záróversben kap világosan zenei megnevezést: a címe Tangó.'* Minden egyes versszak végén a tangóritmus maga figyelmeztet a kegyetlen igazságra:

„az ember halandó halandó”

Egyedül a szavakat hívja segítségül a nyomatékosítás érdekében, semmilyen írásjelet nem alkalmaz. A ritmus magával ragad, szinte az olvasó lába is keresi a talajt, könnyű belebújni minden egyes sor érzelmi világába. A zenei harmóniák átjárják a papírt, minden csak játék, vagy csak egy „keringő”. Dunajcsik szövege rutinos és szenvedélyes mozgássá, illetve zenévé válik.

Túllépve a ciklus közvetlen retorikai üzenetének tárgyalásán, illetve esztétikai szempontból való megközelítésén, a szövegtest rengeteg egyéb interpretációs lehetőséget kínál. Mivel a szerzői mellékszövegek alapján világos, hogy azért mé- gicsak az író magánügye, mit szeretne kifejezni az adott művel, és talán irodalom- tudomány sem létezne, ha nem próbálnánk meg saját magunkat keresni a személyes értelmezések által, a továbbiakban olyan „találgatásokba“ bocsátkoznék, amelyek közel sem tekinthetők tudományosan megalapozott feltevéseknek. És itt engedtessék meg egy rövid reflexió, amely munka közben kristályosodott ki bennem, és amely teret követel magának e lapokon, legalább néhány sor erejéig.

Dunajcsik Mátyás megközelíthető. Jelen van különböző internetes fórumokon, nem gördít akadályt azok elé, akik kapcsolatba kívánnak lépni vele - látszólag. Megfordult tehát a fejemben a gondolat, hogy megkérdezzem őt bizonyos motívumokkal kapcsolatban, amelyek önkényes kisajátításától tartottam. Azzal ugyanis,