Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - ARC - Kránicz Gábor: Bibliai történetelbeszélési módok Juhász Ferenc A halottak királya és Krisztus levétele a keresztről című eposzaiban (tanulmány)
64 Kránicz Gábor nevezhető egyértelműen az ábrázolt történeti krízishelyzet megoldásának, hanem csak az idő egy olyan továbbfolyásaként fogható fel, ami például a szöveg egyik pretextusaként is megnevezhető Előszó zárlatával vághat egybe. A hármas szövegkompozíció második része A Krisztus levétele a keresztről a keresztre feszített test levételét a tragédia felidézésének allegóriájaként mutatja be, amely lehetővé teszi az 1956-os eseményekhez kapcsolódó egyéni emlékképek előhívását: „Ki küldött engem, ki parancsolta, milyen akarat, milyen erő, ki kényszerített engem, ki lökött a fához? Hogy fölmásszak a véres fához támasztott kis falétrán egymásra szögezett sárga, saskörmű lábfejeidbe kapaszkodva, a sascsőr-csokor viasz-erkélyek ágaiba, a szőrös, ejakulátum-lepedékes lábszár izmait marokkal hurkolva, hogy arcom kilógó habos nyelvedhez érjen, hogy szemgolyóm kidülledt szemgolyód világító vak kék halál-húsához? Hogy forgácsosan fölkunkorodott meztelen tested a fához ölelve bal karommal, jobb kezemmel húzva kitépjem a vasdió-bunkó szöget tenyeredből, s a fa nedvedző húsából, ami átváltotta magát deres dióbél-ezüstre, s vállamon átdobva vigyelek, mint véres tehéntüdővel teli liszteszsákot, s a kopasz nagy makk szívemet üsse, s az epetajtékos, nyálas szakállad tövisbokra súrolja hátam, s négy foltos sárga gekkó hullámzik nyelved hegyében.” Az emlékezés, vagy inkább ennek „társadalmilag” kikényszerített aktusa azonban egyben A halottak királyában felállított mementó felszámolásaként is értelmezhető. A felidézés külső kényszerének való megfelelés - „Ki küldött engem, ki parancsolta, milyen akarat, milyen erő, ki kényszerített engem, ki lökött a fához?” - ugyanis csak akkor nem esik a mentegetőzés diskurzusának csapdájába, ha A halottak királya keresztre feszítés motívuma számára egy megfelelő referenciális hátteret biztosít. Egyedül ebben az esetben fordítható át az époszban az egyénnek a közösség
