Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - ARC - Kránicz Gábor: Bibliai történetelbeszélési módok Juhász Ferenc A halottak királya és Krisztus levétele a keresztről című eposzaiban (tanulmány)
Arc __________________________________ t sz KRÁNICZ GÁBOR Bibliai történetelbeszélési módok Juhász Ferenc A halottak királya és Krisztus levétele a keresztről című eposzaiban „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, Az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemünkben (Mt 21, 42) Juhász Ferenc életművének megítélése mindig komoly kihívást jelentett az e szöveguniverzum értelmezésére irányuló különböző irodalomtörténeti és -elméleti törekvéseknek, méghozzá abban az értelemben, hogy gyakran azt is nehéz eldönteni, vajon az őt méltató, vagy éppen kritizáló írások tekinthetőek-e az életmű autentiku- sabb olvasatának. A 2008-ban megjelent Pacsirta a szívben a Nagyszombati kódex egyik szövegét veszi alapul, amely Krisztus keresztre feszítésének történetét írja le. Az említett eposz nem csupán Juhász Ferenc költészetének egyre erőteljesebben megmutatkozó vallásos fordulatával kapcsolatban hozható fel példaként, hanem a kódexre történő intertextuális utalásokon keresztül a szövegnek egy, a reformáció korát közvetlenül megelőző tradicióhoz való kötődését is nyilvánvalóvá teszi.1 A Pacsirta a szívben szövegében megjelenő sajátosan „nagyszombati” teológia azonban hasonlóan nem tekinthető a költő életművében előzménynélkülinek, mint ahogy a reformáció korának magyar irodalmi tradíciójára való hivatkozás sem. Ennek megfelelően jelen elemzés nem általános értelemben akar foglalkozni Juhász Ferenc életművével, hanem egyetlen olyan - az eddigi értelmezésekben legfeljebb csak mellékesen előforduló - motívum jelentőségére próbál rákérdezni az eposzok szövegében, amely a költő három hosszú versét2 (vagy ahogy a szerző nevezi hosz- szabb műveit: époszát): A halottak királyát, a Krisztus levétele a keresztrőlt, valamint a Pacsirta a szívbent egy tematikus kompozíció részeiként kapcsolja egybe, s ami ezáltal az említett szövegek trilógiaként való olvasását is lehetővé teszi. A három époszt alapvetően határozza meg egyén és közösség viszonyának problematizálása egy történelmi katasztrófa kontextusában. A halottak királya így állítja egymás mellé a tatárjárást követően elpusztult országot és ennek a sorscsapásban is reprezentatív figuráját, a tengeren hányódó csónakban veszteglő uralkodót. A tragédia elbeszélhetősége az 1970-es éposz esetében a magyar irodalmi ha-
