Irodalmi Szemle, 2011

2011/3 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Duba Gyula: A Fórum (kora) ideje, avagy Egykor a Hétben - I. (esszé)

DUBA GYULA

A Fórum (kora) ideje, avagy Egykor a Hétben - I.

1

A Hét régi, bekötött évfolyamaiban lapozok. A Csemadok egykori képeslapjának 1960-as és későbbi számait nézegetem. Furcsa érzés, amikor ennyire közvetlenül és kézzelfoghatóan szembekerülünk a múlttal - múltunkkal. Gyakran az emléktárgyak, régi fényképek és egykori levelek is megelevenítik és visszahozzák az elmúlt időt. Ám amikor olyan szövegeket olvasunk, amelyeket magunk írtunk és szembesülünk egykori munkánk és szerteágazó útjaink színtereivel, akkor az több annál, valami más. Nemcsak emlékként, hanem mintegy életszerűen anyagiasul a múlt, szinte tárgyként érzékelhető az elmúlt idő. S a történetek élni kezdenek. Új és tisztább fényben villan fel a régi dolog és tény, érzés és gondolat, helyszín és légkör, nem... nem lesz más, csak mélyebb és lényegibb, az idő rostája kihullatja belőle az esetlegességeket. Mintha az ilyen emlékezés lenne az igazság pillanata. Nem befolyásolja az egykori jelen, az akkori pillanat ezernyi árnyalata, a külső hatások rend-szere, csak a tény csillog nemesfémként, és letisztult értelme mutatja magát.

Hogy a személyességem tárgyilagos és objektív lehessen, óhatatlanul magamból kell kiindulnom. A magam múltjából, az én időmből, hogy hitelesen megérinthessem a kort és kitapinthassam lényegét. Fontos és érdekes korszak volt ez az életünkben. Huszonkilenc éves koromra éppen leszereltem a tényleges katonai szolgálatból, elkésett „obsitos”, és a Hét szerkesztőségében kaptam munkát: szerkesztő lettem. A budapesti „ötvenhat” után kissé megnyugodott a hazai társadalom, pontosabban „egészséges nyugtalanság” fogta el éppen, mintha a magyar „népfelkelés” arra késztette volna, hogy a hitelesebb gondolkodás és emberközpontúbb politizálás útjára lépjen! A diktatórikus hatalmat gyakorlata felülvizsgálására, demokráciára és járhatóbb utak keresésére vezette. Mintegy humanizálódásra kényszerítette. A Hét akkor ötödik évfolyamában járt. Harmadik évét kezdte az Irodalmi Szemle is. Tágulnak és minőségében emelkednek az irodalom esélyei. A szlovákiai magyar irodalomban pedig valóságos szakmai metamorfózis, mintegy a „minőség forradalma” kezdődhet. Egri Viktor után a Hét főszerkesztője ekkor Szabó Rezső, s a szerkesztőségben dolgoznak Gyurcsó István, Bábi Tibor és Ozsvald Árpád költők; 1959 decemberétől én lettem a negyedik író(gyakornok) a lapnál. Az évtized első évében indul a képeslap közepén, mely néhány oldal nyomdatechnikai okokból addig is rotációs nyomással, újságként készült, ekkor kezdődött Ozsvald Árpád szerkesztésében a Hét irodalmi melléklete, a Fórum. Nem tudom, hogyan keletkezett a cím, de küldetésének megfelelt. A lap korábban is, szinte indulása óta közölt irodalmat, ver