Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Duba Gyula: A Fórum (kora) ideje, avagy Egykor a Hétben - I. (esszé)
A Fórum (kora) ideje, avagy Egykor a Hétben I. 55 seket és prózakísérlcteket, népművészeti és néprajzi tárgyú írásokat, kezdeteitől kirajzolódott munkájának köre és nyilvánvalóvá váltak tartalmi feladatai. A Csema- dok lapjaként megjelenítette és ösztönzte a kulturális törekvéseket, fejlesztette a közgondolkodást, inspirálta az anyanyelvi kibontakozást, a magyar nyelverö izmosodását és a születő tudományos gondolkodást. Ezek a célok a Fórum indulásával irodalmi téren is gazdára találtak, saját teret nyertek. Jó helyen és időben, jó kezekre bízva indult. Ozsvald Árpád értő gazdája, alkalmas szervezője lett a megújulni készülődő irodalomnak. Maga is sokrétű irodalmi készséggel rendelkezett, fogékony volt a hagyományok iránt, esztétikai és gondolkodói értelemben szinte reneszánsz módon érdeklődő költőegyéniség. Bábi és Gyurcsó pedig hozzá hasonlók. A korszak értelmét az egyéniség széles körű, látványos feltörése adja. Többek között éppen egy olyanfajta gondolkodásnak a fokozódó erősödése, amellyel - s éppen akkor - az íróember bír. A feltáró és újító szenvedéllyel! Az 1950-es évek abban merültek ki, hogy az újságíró a előre megadott tézisek gyakorlati útját, megvalósulásának menetét követte, mintegy „központi” szemüvegen át nézve az életet és a közösségi gondolkodás letéteményesévé, népszerűsítőjévé válva. Az irodalom is arra volt „kárhoztatva”, hogy egyéni vonásait közösségi célok fényében villantsa fel. Felfedező szenvedélye alkalmazkodásba fúlt. Az író-költő egyéniségének villanásai is a nagy közös ragyogás fénypontjai, annak sugarát erősítették. Ez a dogmatikus valóságszemlélet és a sematikus irodalmi stílus lényege. S ez kezdett oldódni a cseh és a szlovák irodalomban, de az Irodalmi Szemlében is. A Fórumban is ilyen „olvadás” indult. Széles körű metamorfózis ez, a Hétben éppen azért átfogó természetű, mert mind nagyobb mértékben irodalmárok szerkesztették. S az irodalom és az újságírás „együttélése” termékenynek bizonyult. Az író vagy költő riporterként is önmaga maradt, a felfedező indulat együtt élt a tényfeltáró szenvedéllyel! S mindez a valóság, az élet közvetlen közelségében és befolyása alatt történt, mintegy a társadalmi lét és kisebbségi sors bűvöletében. A folyamat látványosan felerősödött, amikor még ugyanabban az évben Cselényi László, Tőzsér Árpád és Mács József is a Héthez kerültek, majd később Zs. Nagy Lajos, Ordódy Katalin és Ke- szeli Ferenc. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy attól fogva jelentős mértékben írók írták a lap fő anyagait, költők szerkesztették a Hetet. A külpolitika rovatvezetője s a képzőművészeti tárgykörök felelőse, Barsi Imre maga is íróember volt, aki utazásairól adott ki könyvet. A törekvések eredőjét, központi magját nem könnyű kitapintani, bonyolultak a megújulás lényegi vonásai. Minden bizonnyal a kisebbségi lét és sors, a történelmi tapasztalatok feldolgozására, megértésére alapozódtak. A Fórum indulása vezércikkel - aránylag új műfaj ez irodalmi értelemben - kezdődik. Nézzük, milyen frissességet és szemléletiséget hoz, lássuk Bábi Tibor Irodalom és szocialista hazafiság című írását a melléklet 2. számából: „A csehszlovákiai magyar irodalomról olykor azt állítják, hogy az alapvető fogalmat mégis tisztázta. A maga szerény lehetőségeihez képest s a maga eszközeivel elvégezte a burzsoá hazafogalom kritikáját, s ke
