Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Bárczi Zsófia: A hollét bizonytalansága. Határ- és identitáskérdések az 1920-1930-as évek szlovenszkói prózájában (tanulmány)
A hollét bizonytalansága 45 nyilvánítom önállóságát és azt a szándékunkat, hogy hajlékot és védelmet adjon mindenkinek, aki odakint elvesztette... És mondja és magyarázza, szavaival fényesíti és háládatosan ünnepli a deszkaváros történetét.”8 3. Ezzel tulajdonképpen eljutottunk a határváltozás harmadik, a szlovenszkói regényekben megmutatkozó következményéhez: az addig hazaként megélt nemzeti territórium szülőfölddé való beszűkülésének kérdéséhez. A földrajzi helyek eleve mindig hordoznak valamilyen társadalmi és kulturális jelentést,9 a korabeli szlovenszkói regényekben azonban bizonyos földrajzi helyek metaforizálódnak is, s nagyon erős önálló jelentésmezőre tesznek szert. Darkó regényében, az Égő csipkebokorban ilyen, összetett jelentést hordozó földrajzi hely lesz a Tátra, s annak ellentéteként az alföld is, a Deszkavárosban pedig, ahogy az előbbiekben láttuk, maga a város metaforizálódik. Tamás prózájában a Tisza két partja jelképezi a nemzetiségi lét kettős meghatározottságát. Regénye címében is utal rá: Két part közt fut a víz. De megváltozik - ahogy erre már utaltunk - az addig hazaként funkcionáló Magyar- országhoz való viszony is. Magyarország egyszerre lesz a remények földje, s Tamás Mihály főhősének, Bodák Ivánnak a szavaival élve „agyonsúlytott nyolcmilliós ország”, amely már képtelen annak a védelmi és irányító funkciónak a betöltésére, amelynek a Felvidéket is magában foglaló nemzetállamként eleget tett. A Felvidék végérvényes magáramaradtsága csak Tamásnál, s nála is csak egyszer nyer ennyire világos, már-már publicisztikai ízű megfogalmazást; Darkó regényeiben, s a kérdéshez egészen más szemszögből közelítő Szenes Piroskánál rejtettebben szólal meg. Szenes Piroska Csillag a homlokán című regénye egy szlovák cselédlány élettörténetét követi végig, így ebben a felvidéki magyarságot érintő államfordulat csak mellékesen, s a tanyasi szlovákok alsó perspektívájában jelenik meg, mint olyan esemény, amely alig érinti a regény szereplőit. Egyaránt érvényes azonban Darkó, Tamás és Szenes prózájára is, hogy szereplőik szükebb régióban mozognak: az ország, a nemzet egészére csak utalások vannak, helyét a város, a szülőföld és annak lakosai töltik be. A Magyarországhoz való tartozás élményét nemcsak a politikai változások, hanem az azok nyomán megszűnő közlekedés és a levélkézbesítés szünetelése is rombolja, megváltoztatva az addigi tértapasztalatot: a közelinek tudott Budapest egyszerre szinte elérhetetlen távolba kerül, napokon keresztül tartó veszélyes utazással lesz csak megközelíthető - Tamás regényében többször is leír egy-egy ilyen utat. Az a Prága viszont, amelynek a háború végéig a puszta léte is csak afféle passzív földrajzi tudásként élt a felvidékiekben, hirtelen jóval közelebb kerül. Tamás regényének kereskedői már ebben az irányban tájékozódnak a szinte megközelíthetetlenné vált Magyarország helyett. Csakhogy az új államalakulat kulturális idegenségc miatt alkalmatlan arra, hogy a felvidéki magyarság hazájaként azonosulhasson vele. Ez az idegenkedés a korabeli regények tanúsága szerint elsősorban a csehekkel, s a csehek által meghonosított új renddel szemben ölt testet. A felvidéki magyarság tér-
