Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Gál Éva: Kisebbségi ideológiák és magatartásmodellek a határon túli magyar közösségekben I. (tanulmány)
38 Gál Éva etikai fölényéből megváltani az európai kultúrát. Ez a „messianizmus” szította a felvidéki ifjúságnak a cserkészmozgalomból kifejlődött országos szerveződését, a Sarlót. A sarlósok tudományos pontossággal akarták feltárni társadalmi helyzetüket, s teljesen és maradék nélkül szembenézni vele, felvenni a kapcsolatot a cseh, a német és a szlovák ifjúsági mozgalmakkal. Tevékenységüket erős kisebbségi messianizmus jellemezte, s úgy vélték, hogy regösjárásaik, valamint szociográfiai és szociológiai tevékenységük publikálása közvetlen hatással volt a Magyarországon is elinduló dokumentumirodalom kialakulására, fejlődésére. „Szlovenszkó szellemi élete pillanatnyilag a Viharsarok-pszichózis hatása alatt áll, és ez az igazoló, de egyúttal bénító öröm, mert ez a fellelkesültség ma már az élősködés határát súrolja...”'° Fáh- ry Zoltán szavaiból is érezhető: mintha a szlovenszkói írótársadalom elfeledkezett volna arról, hogy Magyarországon a fehérterror idején leszorítottabbak voltak a kultúra lehetőségei, mint a demokratikusnak mondott Csehszlovákiában. Az újarcú magyarok tehát az irodalomban, a kultúrában bízva próbáltak egy olyan ideológiát találni maguknak, mely egyértelműen igazolná másságukat. „Meglepő társadalmi jelenség ez. A háboiú utáni magyar szépirodalom ad ideológiát egy kisebbségi magyarságban a régi rendet bolygató fiatalságnak. Innen van, hogy az új magyar könyvet emelték föl maguk fölé, és használták föl a felelősségre vonásnál nemzeti tanúnak az apákkal szemben”11 - írja Szalatnai Rezső. A sarlósok figyelmeztettek a Duna-medence soknemzetiségű voltára, a kis nemzetek évszázados együttélésére, keveredésére, közös sorsára. A Petőfi-megem- lékezések során a közép-európai népek zászlóival díszített koszorút akartak elhelyezni a budapesti Petőfi-szobornál. Céljuk nem a botránykeltés, hanem a közös munka implikálása volt. Gondolatmenetük kapcsolódott Német László tejtestvériség elméletéhez, miszerint a Duna-medence népei egy Duna-Európában tudnának kiteljesedni, egy közös, tágas hazában, mely mindnyájuké. Hasonlóan a sarlósokhoz, Németh László is az egymás értékeinek megbecsülését tartotta a legfontosabb feladatnak, a nyugodt egymás mellett élés előfeltételének. A közös, nagy haza gondolatának az erdélyi transzszilvanizmus hívei is helyet találtak elméletükben. A kisebbségi helyzetet olyan műhelynek tekintették, ahol a jövő eszméi formálódnak, úgy, mint a kölcsönös türelem, a nemzetek közötti megértés és a Duna-medencei testvériség. A közös táj adta alap azonban nem bizonyult elégségesnek a tejtestvériség megvalósításához. A sarlósok szociológiai feltárásaiból, regösjárásaiból egyenesen következik a Fábry Zoltán által meghirdetett valóságirodalom elve. Ez az elv a tartalomra s a valóság hü ábrázolására összpontosított, nemegyszer az esztétikai színvonal rovására. A fasizmus egyre rohamosabb előretörésével párhuzamosan azonban a valóságirodalom helyébe az emberirodalom eszménye lépett, s Fábry meghirdette a vox hu- mana, az emberséges hang elméletét. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy maga Fábry a fogalmat többféleképpen magyarázta, miként azt Görömbei András is megállapította „...mert a vox humana értelme az ő élete során is módosult, idomult a kor
