Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - KISEBBSÉG, IRODALOM, TÖRTÉNET - Gál Éva: Kisebbségi ideológiák és magatartásmodellek a határon túli magyar közösségekben I. (tanulmány)
Kisebbségi ideológiák és magatartásmodellek a határon túli magyar közösségekben I. 35 kor egy másik állam keretein belül élve, annak gazdasági, kulturális állapota döntően befolyásolta/ja fejlődésüket. Ez a kettős kötődés sajátos jelleggel telíti a kisebbségi-nemzetiségi irodalmat.2 A határon túl élő nemzetrészek megnevezésére így egy összetett fogalom látszik a legkézenfekvőbbnek, melyet Görömbei András használ: a kisebbség-nemzetiség. Az előtag kifejezi a más államhoz való tartozást, az elhatárolódást a többségi nemzettől, ugyanakkor az utótag fenntartja a kapcsolatot az anyanemzettel. Manapság, a 21. század elején, ez a fogalom megkérdőjeleződik. Sem a kisebbség, sem a nemzetiség, sem a határon túli magyar irodalom fogalma nem vált egyértelműen használatossá az adott magyar közösségek irodalmának megnevezésére. Az előbb felsoroltak helyett a ’regionális irodalom’ fogalma kezd teret hódítani. Ezt a kategóriát tapasztalatom szerint a Magyarország határain túl élő magyar közösségek nem tartják szerencsésnek. A megnevezésben ugyanis - bár igyekszik semleges maradni, és objektív nevet adni a problematikus kategóriának - a provin- cionalizmus érződik. A két világháború közötti kisebbségi irodalmakat a maguk idejében gyakran illették váddal, hogy nem hoznak létre esztétikailag magas nívójú szépirodalmat. Amit nyújtani tudnak, az csupán az ottani közösségek provinciális színvonalát elégíti ki. A második világháború utáni korszakban hasonló kritika már kevésbé érte a kisebbségi irodalmakat, ily módon a szóhasználathoz kapcsolódó kód megmaradt. A fogalmak megkérdőjelezése, valamint új fogalmak bevezetése e területre azt bizonyítja, hogy a magyar irodalom fogalomtára a megváltozott ezredvégi politikai, társadalmi, kulturális tényezőkhöz próbál igazodni. Átmeneti megoldásként célszerű lehet a fogalmat - akár a kisebbséget, akár a nemzetiséget - dinamikus fogalomként felfogni. A „romániasággal” kapcsolatban veti fel ezt az elgondolást Gáli Ernő, aki a fogalmat dinamikus kategóriaként értelmezi, olyan fogalomként, mely a folytonosságot biztosítja, ugyanakkor a változások eszmei foglalata is egyben.3 A rögzült fogalmak felcserélése, megfelelő fogalommal való helyettesítése, még hosz- szú folyamat végeredményeként jön, jöhet létre. Addig azonban a fogalmak ilyen „dinamikus kategóriaként” való használata, aktuális tartalommal való újraértelmezése megoldást jelenthet. 1918 után rövid időn belül kiderült, hogy a kisebbségek-nemzetiségek csak saját erejükben, akaratukban bízhatnak. A megmaradáshoz, túléléshez valamiféle stratégiát kellett kidolgozniuk. Természetesen a más-más fennhatóság alá kerülő nemzetiségek egyéni ideológiákat teremtettek maguknak. A szlovenszkói magyarságnak nem volt egységes, az egész korszakot meghatározó ideológiája. Próbálkozásai, kísérletei voltak, de olyan átfogó elméletet, mint a délvidéki couleur locale vagy a mai napig ható erdélyi transzszilvanizmus, nem tudott teremteni. Ennek fő oka az egység hiánya. Ha a korszak esszéit, irodalomtörténeti munkáit tanulmányozzuk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a két világháború közötti felvidéki magyar kultúra az egységért küzd. Az egység nem
