Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Petőcz András: Másnap (regényrészlet)
Másnap 23 Korábban csak akkor féltem ennyire, amikor azon a bizonyos irtáson, a határsávon kellett átjönnöm. Amikor is elköszöntem az engem kísérő katonáktól. Félek. Csend. Majd halk csoszogás. Lerongyolódott, fáradt arcú, harminc év körüli nő nyit ajtót. Egymásra nézünk. És ahogy a nőre nézek, az az érzésem, hogy ismerem valahonnan. Ismerősek a vonásai. Ismerem az arcát, bár lehet, hogy nem pontosan ezt az arcot ismerem. Idegen persze ő is, ahogy én is idegen vagyok. О legalább itthon van, gondolom magamban. Nekem a mai naptól még lakásom sem lesz. Menekült vagyok, valószínűleg ő is az, de most mégis ő az, aki otthon van. Egymásra nézünk, idegen az idegenre. A lakásból valami ismeretlen étel szaga árad kifelé, aztán a csendben valami mozgolódás hallatszik. A lakás koszos falai megelevenednek. Tucatnyi kisgyerek. Mint az orgonasipok, jut az eszembe, bár nem vagyok biztos abban, hogy ez a hasonlat itt éppenséggel helyénvaló. A gyerekek, önmagámnak is nehéz ezt bevallanom, idegenek és taszítóak, és taszító a lakás idegensége is, koszossága. Elhadarom az üzenetet, az öregember üzenetét. Márminthogy beteg, és hogy szeretné viszontlátni a lányát. És magamban azt hiszem, valamiért, hogy az öregember lányának mondom azt, amit mondok. Nem tudom, mitől, de ismerős ez a nő nekem. Mindig ez jár a fejemben, miközben beszélek hozzá. Mondom a monológomat, és közben egyfolytában azon gondolkodom, hol is láthattam ezt az arcot. Aztán a fáradt arcú, harminc év körüli nő széttárja a karját. Azt mondja, nem ismeri az öregembert. Biztos, hogy ő nem az ő lánya. Az ő apja nem messze lakik innen, két utcával odébb. Azon a keverék nyelven mondja mindezt, amin itt, ebben a városban mindenki beszél. Közben néhány kisgyerek, lehetnek talán öten, kirohannak a folyosóra, és egy gumilabdával focizni kezdenek. A fáradt arcú, harminc év körüli nő ordít. Valami ismeretlen nyelven ordít. A gyerekeknek kiabál, valószínűleg olyasmit, hogy fejezzék be a labdázást, és menjenek vissza a lakásba. Lassan hátrálni kezdek. Megyek a liftajtóhoz. Hívom a liftet.
