Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Petőcz András: Másnap (regényrészlet)
24 Petőcz András Ekkor szalad utánam a fáradt arcú nő. A keverék nyelven beszél, de teljesen hibátlanul:- Lakott itt valaki, ebben a lakásban, mielőtt mi idejöttünk. Éppen olyan vörös haja volt, mint neked. Meghalt. Mondom, hogy éppen olyan haja volt, mint neked! Nagyon hasonlított rád. Talán néhány évvel lehetett nálad fiatalabb. Nem a testvéred volt az a nő? - kérdezi a fáradt arcú nő, és kutatóan néz az arcomba.- Meghalt... - suttogom. Hirtelen nem jut értelmesebb az eszembe. Valahogy váratlan az egész, ahogy ez a nő utánam jött, és ahogy megszólalt, meg mindaz, amit mondott.- Akkor mi még a szomszéd lakásban laktunk - mutat a nő egy másik ajtóra, ott, a folyosón. — Nem ismertem közelebbről azt a lányt, de senki se ismerte különösebben. Nem nagyon beszélgetett senkivel. Mi még úgy-ahogy, de jóban voltunk. Azt lehet mondani.- Hogyan halt meg?- Az egyik éjjel felakasztotta magát. Ennyi. Mindig azt mondta, hogy semmi értelme élni. És, hogy valahogy semmihez semmi kedve. Szerintem, te őt keresed. О lehetett annak az öregembernek a lánya, akiről az előbb beszéltél. Hallgatok. Nem tudok mit mondani. A harminc év körüli nő folytatja:- Nem maradt utána semmi, csak ez. Gondoltam, ha valaki keresi, annak majd odaadom. Talán fontos. Ki tudja? - mondja a nő, és a testét borító fekete lepel alól egy ócska nejlonzacskót húz elő. Vastag a zacskó, feltehetően valami csomag van benne, gondolom magamban.- Na, minden jót! Talán tudtam valamit segíteni! Különben meg tényleg nagyon hasonlítasz arra az egykori szomszédomra! Mint két pulykatojás... - mondja a fáradt arcú, harminc év körüli nő, és hirtelen felnevet. Aztán meg eltűnik a folyosón. És ekkor, abban a pillanatban, amikor eltűnik, eszembe jut, kire is emlékeztet ez a nő. Arra a fekete kendős nőre, aki ott volt az iskolában, azok között, akik megölték Amélie-t. Volt ott egy nő, az, aki elsőként fogott pisztolyt az iskolánk igazgatójára. Aki elindította az egész akciót, a túszejtést meg mindent. Messziről láttam azt a nőt. Biztosan nem azonos ezzel a fáradt arcú, harminc év körüli növel, gondolom magamban. Nyilván nem azonos. Mégis, talán a fekete kendője miatt, de nagyon arra a nőre emlékeztet engem ez a nő. Megfigyeltem annak a nőnek a mozdulatait, akkor. És azok nagyon hasonlóak voltak ennek a mostani nőnek a mozdulataihoz. Tényleg. Mintha ugyanazokkal a kézmozdulatokkal magyarázott volna nekem most, mint az a másik nő, akkor, ott, az igazgatónak. Állok egyedül, velem szemben a liftajtó. Megáll a lift, kinyílik az ajtaja. Kilép belőle egy fehér sapkás, körszakállas fér
