Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Gyüre Lajos: Repedések (vers)
GYÜRE LAJOS * Repedések .....A Danaidákban ötven női nemiszervet sorol fel és jellemez" (Németh Zoltán) Csonttá dermedő szobor áll a hidegben, enged, roppan a kő, szűk repedéseiben halmozódik a hóié, és a fagy generális indul, szobrot emel, mázsás terheket old, zengve roppan a csapkodó vad északi szélben, orkán tépi ki mind, töstül metszi a fát, lám, lovasával a ménjén dől a kőszobor is törve derékban hull, hóba csapódva így, állva maradva a talpa nézi a földre zuhant részt, nimfák dús örömét kéjjel megkeresi: kényes mének bronzban pompázó dorongját, így sóhajt a talap, nagy a szerencse, ó, semmi a kár, ha a szerszám ép, a kupakja kerek, pénisze nem tört és fütyköse égre tekint, így mutatja, merre keressed a vénuszi dombot: nézd az időt, hogy múl, szűz vaginát ha találsz, akkor emeld a dárdád, ó, ha pattan az emlő, szinte ha vénlányt hágsz, ágyúval ne tüzelj, akkor a pálcád kíméld, és hagyd másra erőd, klio botja se áll, minden likra merőn, engedi másnak a járt utat, ám de a küzdő téren rózsaligetre ha lel, bőszen mozdul a rúd, tönkretapossa az éltes matrónát, a rimát is - ő a mester, lásd, öcskös, tőle tanulj! * Köszöntjük a nyolcvanéves költőt, írót. A szerk.
