Irodalmi Szemle, 2011

2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Petőcz András: Másnap (regényrészlet)

PETŐCZ ANDRÁS

Másnap

Feljegyzések a háborúból

(Regényrészlet)

Orchies vámsába küldöm

Olyan volt ez, mintha csak kopogtam volna, röviden, négyszer, balsorsomnak ajtaján.

Camus

Atyámfiái előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé.

69. zsoltár

Idegen és jövevény vagyok közöttetek: adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én előlem.

Mózes, 1. könyv, 23,4

Próbálom felidézni azt a napot, amikor először találkoztam Gersommal, az öregemberrel.

Akkoriban már a sikátorban laktam. Az óvárosban. Mindez nem sokkal a kövér, bajszos nő halála előtt lehetett.

Egyik nap, egészen pontosan az egyik reggel, amikor a sikátorból kiértem arra az útra, ahol valamikor, régen, talán autók is mentek, azon a napon a belvárosban nem a megszokott úton indultam el, hanem azon, amelyik egy kicsi, hangulatos térre vezet.

Nem szeretem azt a teret, bár kétségtelenül hangulatos. Nem szeretem, mert ahhoz a térhez már közel van a pályaudvar, és azt nagyon szigorúan őrzik, és őrizték akkor is a katonák. A pályaudvarra ma is szinte lehetetlen bejutni.

Ott, azon a téren van egy egykori buszmegálló. Ott lakott Gersom, az öregember.

Nem tudom, miért is vonzott annyira, de amint megláttam, odaléptem hozzá.

Talán a piszkosan vöröses haja, ami ritkásan, loboncosan lógott a homlokába, talán az tette a szememben őt különlegessé és vonzóvá.

És valószínűleg emiatt is léptem oda hozzá, hogy adjak neki egy kevéske kis pénzt.

Nem nagyon volt már pénzem akkoriban. De mégis. Akartam valamit adni neki.

Aztán minden olyan furcsán alakult. Azután, hogy pénzt adtam.

Ettől kezdve mindennap találkozunk.

Valami miatt mindennap oda kell mennem. Hozzá. Nyugtalanít ez az öregember. És érdekel.

Látni akarom őt, mindennap látni akarom. Ahogy ott, a belvárosban, azon a kis, hangulatos téren, az egykori buszmegállóban kiemelkedik a rongyai közül, és pénzt kéregét, szertartásosan.