Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Mészáros András: Egy megkésett kazuista irodalmi naplója címszavakban (kisesszék)
10 Mészáros András „Ádám első asszonya! Ajánlom, óvakodj pompás hajától, mellyel, mint páratlannak kérkedik; ha egy legényre rátekeredik, onnét az egyhamar már el se Iából.” Ha csupán a pompás hajkoronára összpontosítunk (amely a hagyományos ábrázolásokon szerepel), akkor a középkori felfogás lép előtérbe, ahol a hosszú haj az érzéki gyönyörre utalt, és arra, hogy az ilyen hajjal bíró nöszemély a férfi veszedelme. Itt talán az az apokrif legenda húzódik meg a háttérben, amely szerint Lilith domináns személy kívánt lenni Adámmal szemben a szexualitás terén is. О akart felül lenni a szeretkezés közben, és amikor ezt Ádám megtagadta, Lilith megsértődött, és elhagyta Ádámot. Lehet azonban, hogy Goethe egyébként megbízható műveltsége, és az abból fakadó értelmezés itt félrevezető, mert a kulcs itt nem a haj, hanem Goethe azon állítása, hogy Lilith volt Ádám első felesége. Vagyis megelőzte Évát - az összes nő ősanyját -, és ha ez így volt, akkor Lilith - és minden női leszármazottja — más tulajdonságokkal fog bírni, mint az általunk ismert minden élő nő. Most elhagyhatjuk a nemritkán Dr. Faustnak tulajdonított Varázskönyve к némelyikét, amelyben a többi démon (Lucifer, Belzebub, Asztarót és mások) mellett megjelenik Lilith, ahogyan félrevezethet bennünket az Ószövetségből levezethető zsidó démonológia is. Habár ez utóbbi azzal, hogy tárgyalja az angyalok lázadását, valamint bukását, talán közelebb vihet bennünket Lilith valódi személyéhez. Hiszen azon túl, hogy a rabbinikus hagyomány veszélyes éjszakai boszorkányként emlegeti (amikor gyakran bagoly társaságában jelenik meg), valamint, hogy a tal- mudista irodalomban éjszakai szellemként bukkan fel, létezik olyan változat is, amely szerint Lilith volt az a kígyó, amelyik a paradicsombeli tudás fájáról az almát nyújtotta Ádámnak és Évának. így akart, állítólag, bosszút állni Éván, hogy kisajátította magának Ádámot. Késő középkori metszeteken ezért női felsőtestü, szárnyas kígyóként ábrázolták. A legendának ez a változata ihlette meg a 19. századi, olasz származású angol költőt és festőt, Dante Gabriel Rossettit is, aki az Eden Bower című művében örökítette meg a történetet. Ezt az összefüggést említi Borges is az El libro de los seres imaginarios című, a középkori bestiáriumokat felidéző könyvében. Rossetti látomása a szerelem két típusát és azok eltérő következményeit érinti. Lilith „csillogó fiúkat és ragyogó lányokat” szült Ádámnak, és szerelmüket zengte az éden, ezzel szemben Éva Káint és Ábelt hozta a világra. Vagyis a két nő közti különbség a poéma minden szépsége és drámai íve ellenére moralizálássá válik. Pedig a Lilith és Éva közti feszültség túl van az erkölcsön. Anatole France-nak van egy rövid novellája, a Lilith leánya című. Ebben a novellában a narrátor alteregója, Ary valamikori tanárához, a plébánoshoz, Safrac tisztelendő úrhoz menekül megtisztulni és megmenekülni attól a megrendítő, egész
