Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Mészáros András: Egy megkésett kazuista irodalmi naplója címszavakban (kisesszék)
Egy megkésett kazuista irodalmi naplója címszavakban II személyiségét felforgató szerelmétől, amely őt Leilához kötötte és köti. Leila, aki elhagyta Aryt, nem volt szerelmes belé, de Ary nem élhetett Leila nélkül. Leila szelíd és irgalmas volt, annak ellenére, hogy hiányzott belőle mindenfajta erkölcsi érzék. Azon kívül szemernyi érzéke sem volt a mindennapokhoz, de mindent tudott arról, amiről a köznapok emberének halvány sejtelme sem volt. Elárulta Arynak azt is, hogy neki nincs szüksége vallásra, mert édesanyja és nővérei Isten lányai. Ennek emlékére hordott a nyakában egy kis medaliont, amelyben vörös föld volt. Ary szemrehányására, hogy soha sem szerette őt, Leila - Perzsiába való visszatértekor - azt mondja neki, hogy ez valóban így volt, de a többi asszony „soha nem ajándékozta meg azzal, amit tőlem kapott”. Safrac tisztelendő először megrökönyödik Ary gyónásán, de amikor az erkölcsnélküliségről, halhatatlanságról és a medalion vörös földjéről esik szó, a történetben saját elméletének bizonyítékát találja. Ez az elmélet pedig arról szól, hogy „Lilith nem Ádám oldalbordájából alkottatott, hanem ugyanabból a vörös földből, amelyből Ádám, így tehát nem testéből való test volt. Lilith szabad akaratból elszakadt tőle [...] Fájdalmat nem érez és halhatatlan, s mivel lelkét nem kell megmentenie, sem jó, sem rossz tulajdonság nem lakozhat benne. Bármit tesz is, tette se nem jó, se nem rossz.” (Csupán zárójeles megjegyzésként: az egyházi cenzúra, természetesen, vakmerő és arcátlan eretnekséget látott Safrac tisztelendő elméletében.) Pedig ez a mélyen gondolkodó egyházi ember felfedte az eredendő szerelem lényegét. Azt, hogy ahhoz nem férhet semmilyen erkölcsi fenntartás, mert a létezést határozza meg. Azt, hogy a szerelem erkölcsnélküli, akárcsak a halál. De ez a könyörtelenség több, mint bármilyen tapintat. Ezért a könyörtelenségért hálásnak kell lennünk. Lilith - és lánya, Leila — nem a könyö- rületet, hanem azt a felforgató érzést hozza meg a számunkra, amelynek révén a lét alapjaiban gyökerező végzet szele csap meg bennünket. És Safrac tisztelendő arról a nőről is szól, aki egyenrangú a férfival. Egyenrangúságában pedig szabad. Éva kölcsönös függőségben van Ádámmal, Lilith viszont független. Lilith és Éva nem férhetnek meg egymás mellett. Mi, férfiak válaszút előtt állunk: a végzetet hordozó Lédákat, vagy pedig a gyönyört és megnyugvást nyújtó Évákat választjuk-e? France novellája mindezek mellett fájdalmasan szomorúan végződik. Hiszen Leila, távozása előtt egy ciprusfa-lemezt hagyott Aryra, és a lemezen perzsa írással a következő imaszöveg állt: „Istenem, tégy halandóvá, hogy élvezhessem az életet. Istenem, add meg nekem a lelkifurdalást, hogy rátaláljak a gyönyörre. Istenem, tégy hasonlóvá Éva leányaihoz!” Mindig, amikor elhagy bennünket végzetünk asszonya - aki biztosan Lilith késői leszármazottja -, és amikor úgy érezzük, hogy ezek után nincs tovább, elsősorban legyünk hálásak azért, hogy megadatott nekünk ez a találkozás, másodsorban pedig mi is fohászkodjunk azért, hogy végzetünk asszonya találja meg a megnyugvást, amely biztosan elszakítja őt a lét gyökereitől, de közelebb hozza számára a létezés fájdalmas szépségét.
