Irodalmi Szemle, 2011
2011/3 - IRODALMI SZEMLE - Mészáros András: Egy megkésett kazuista irodalmi naplója címszavakban (kisesszék)
Mészáros András kevésbé várt helyen jelenik meg. Éppen ilyen Donna Juana személye, aki az eredeti formában még nem Don Juan női mása, hanem Don Juan ellenlábasa. Nem is véletlen, hogy megformálója az az író, aki Don Jüant is beemelte a világirodalomba: Tirso de Molina. Donna Juana a főszereplője a Don Gil de las calzas verdes (Don Gil, a zöldnadrágos lovag) című csel vígjátéknak, amelyben Donna Juana férfinak öltözik, hogy különböző ármánykodások révén visszaszerezze a hűtlen jegyes, Don Martin szerelmét. (Az csupán véletlen, hogy a darabban szerepel egy féltékeny Don Juan is, aki éppen abba a Donna Inés-be szerelmes, akit Don Martin Don Gil álcájában próbál behálózni és feleségül venni. Hát persze, hogy Donna Juana is Don Gil alakjába bújik.) Donna Juanának egyetlen célja van (és ennek rendel alá mindent), mégpedig Don Martin leleplezése és saját oldalára való állítása. Eközben nincs tekintettel senkire, és az ámítások minden eszközét beveti. Nemcsak Don Gil, hanem Donna Elvira szerepét is magára veszi, ami által mind nőket, mind férfiakat magába bolondít. Bemutatva ezzel a szerelem örök tulajdonságát, a bizonytalanságot. A fő motívum azonban nem a játékos csábítás, hanem a bosszú. Ugyanaz a bosszú, amelyről, mint női eljárásról már a középkori Thomas de Bretagne is tudósít bennünket a Trisztán és Izoldában. Amikor szolgájának, Quintana-nak elárulja, mire készül, a szolga megrettenve mondja, hogy isten mentse azt, aki Donna Juanát magára haragítja. Mire Donna Juana egyszerűen csak azt feleli, hogy „a nö kedvére áll bosszút bárkin”. És ezt meg is teszi. Ami arra utal, hogy ez az őseredeti Donna Juana még nem autonóm személyiség, azaz nem az a nőalak, aki Don Juan valódi al- teregója lehetne. Egyszerű negáció, amely - Hegel nyomán tudjuk - nem szünteti meg a tézist, csupán annak negatív lenyomata. Hiába sikeres cselszövéseiben, cselekvésének célja nem önmagában, hanem a szeretett-gyűlölt-vágyott férfiban van. О még nem az a Donna Juana, akinek meg kell jelennie a történelemben. Talán a névadása sem véletlen Tirso de Molina művében, hiszen ugyanaz a féltékenység vezérli, mint a darab Don Jüanját. A féltékenység pedig nem lehet sem a valódi Don Juan, sem pedig a valódi Donna Juana érzése. Lévén, hogy az a másikat fontosabbnak tételezi önmagunknál. A férfinak való öltözés is árulkodó motívum. Egyrészt ugyan a kitörés irányát jelzi a női alávetettség állapotából, vagyis, hogy Donna Juana ne csak rekvizitum, hanem aktív szereplő lehessen saját sorsán belül, másrészt azonban nem férfi módjára cselekszik, hanem a női bosszú irányítja minden lépését. Vagyis az átöltözés nem jelent átváltozást is egyben. Donna Juana csak álarcot ölt. Mennyire más az álöltözet szerepe Márai Vendégjáték Bolzanóban című regényében, ahol éppenséggel Casanova női jelmeze a megjátszott másság, míg a férfinak öltözött Franciska nemcsak a szerepjátszás manipulációs eljárásait bírja teljességében, hanem a másik fél meg nem valósított lehetőségeit is feltárja. Persze, Franciska már túl van a valódi Donna Juana korszakán, és szemtől szembe mutatja meg jelmezét. A valódi Donna Juana a 19. és 20. század fordulóján bukkan fel a magyar irodalomban Czóbel Minka révén, aki Don Juan hű „boszorkánytársaként” mutatja be
