Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - SZEMLE - Csehy Zoltán: Fény és arany (zenekritika)
90 SZEMLE keletkezett, nem nélkülözi a Walt Disney- effektusokat sem, ezt maga a zeneszerző sem tagadja, hiszen felépítése evidensen igazodik a populáris kultúra képi világának e típusrendszeréhez, de talán Aaron Jay Kemis meditativ gyöngédsége (Two Awakenings and a Double Lullaby, 2006) is releváns kontextus lehet. A Fiú és a Lány című kórusmű Octavio Paz leginkább Lorca technikáit megidéző versére íródott, a népi szürrealizmus világának hangsúlyozott metafori- kussága a vers zenéjében, akárcsak Whi- tacre megzenésítésében is meglepően természetes lebegést kap, ráadásul a teljes otthonosság látszatát kelti. Ugyancsak Paz ihlette a Vízéj című kompozíciót is, mely a szinekdoché retorikai alakzatának logikáját működteti pár misztikus erővel felruházott motívum révén. E. e. cummings három megzenésített verse — a kórusmű az Eszak-Arizó- niai Egyetem 100 éves zeneoktatását ünnepelte — tökéletes ellenpólust alkot a maga grammatikailag nyitott jelentéseivel vagy épphogy metrikailag verssze- rütlennek ható dísztelen direktségével. A zeneszerző legjobb műve alighanem a Leonardo saját repülőgépéről álmodik című, zseniális modern madrigál: ez az ügyesen dramatizált madrigálopera mind szövegét, mind különleges zenei effektusait illetően sokrétű értelmezésre ad lehetőséget. Leonardo da Vinci álmának zenéjét halljuk, azaz egy megfoghatatlan világban misztifikálódó majdani technikai valóság tárul elénk, miközben a lélek utolsó útja, illetve a szirénhangon (olaszul) csábító ég (menny) konfliktusa is megjelenik. A narratív szál mellett központi jelentőséget kapnak a Leonardo da Vinci-feljegyzések egzakt, olasz nyelvű megidézései, melyek értelmileg ugyan nélkülözik a költőiséget, de hangzásilag, azaz zeneileg és versdramaturgiailag épp a költőiség legfőbb hordozói lesznek. A mű zenei szövete intellektuális tekintetben is igencsak sűrű: részint történeti megidézettségű, részint attól szabaduló hangzásvilágot produkál a játékosság és az álom ambivalenciáit is kiaknázva. Sil- vestri kitűnő verse szabályosan kezdeményezi a jelentésszóródást. így van ez az Alvás című szövege esetében is, mely, mint ahogy azt a zeneszerző vallomásából megtudjuk, egy már kész melódiához született. Whitacre eredetileg egy Robert Frost-versct zenésített meg, de a Frost- örökösök nem járultak hozzá jogilag a vers megzenésítéséhez. 2038-ig mindenesetre a mű csak Silvestri-szöveggel énekelhető. A CD egyik zenei értelemben vett csúcspontja a Yeats-versre komponált The Stolen Childe, melyet a zeneszerző tanára és mestere, John Coriglia- no hetvenedik születésnapjára komponált, s melyet a King’s Singers közreműködésével adnak elő. A két egységre oszló kórus egyik fele az emberi ártatlanságot jelképező gyerekhangot, a másik az azt birtokolni vágyó agressziót testesíti meg. A CD-n a már említett King’s Singers mellett a The Eric Whitacre Singers, a Laudibus, a Pavao Quartet is hallható, Christopher Glynn zongorán, Gary Love- nest, Scott Lumsdaine és Owain Williams ütősökön működik közre, JJila Plitmann pedig saját héber nyelvű verseit szavalja. A mű 2010-ben jelent meg a DECC A kiadásában. CSEHY ZOLTÁN
