Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - SZEMLE - Szászi Zoltán: A dolgok elválasztásáról. Firkák Gyenes Gábor műveihez (jegyzet)
SZEMLE 91 A dolgok elválasztásáról Firkák Gyenes Gábor műveihez Az egészben az a legjobb, hogy az ember belefirkálhat a teremtésbe. Van, aki íróként skiccel, van, aki meg grafikusként képet ír a nagy fehérbe, vagy amilyenre éppen alapozott. Gyenes Gábor keze nyomán az élettelen festékanyagok elválasztatnak a halott anyagiságtól és megtelnek létezéssel, melegséggel vagy hidegséggel, térrel és ürességgel, esetleg kiszöknek a kereten túlra. Az Irodalmi Szemle szinte fennállása óta teret ad a képzőművészetnek. Most Gyenes Gábor illusztrációi szerepelnek benne. Az alkotó Kassáról indult, de alkotói erejét nem a táj, hanem a gondolatiság, az eszme, a filozófia, a koncepció, a film és az irodalmi élmény indítja, fokozza, illetve gerjeszti. Urbánus grafikus. (Bár ennek kapcsán nem kell arra az urbánus és népies vitára gondolni, amely oly sokáig zengett az irodalomban, képzőművészetben.) Gyenes Gábort az ember által alkotott tér, s abban az alkotó vagy a teret élő ember foglakoztatja. Kiváltképpen izgatja a személyiség feloldódásának folyamata, az egyén szubli- málódása a közegben, az olvasztótégely városokbeli lét, a szegletekbe bújó fény, az embert szögletes törmelékké reszelő árnyék, a kör csodája és megmagyaráz- hatatlansága, az emberi veszendőség, a beolvadni hajlandóság, a dolgok összemosódása és a dolgok elválasztása. Urbanic című sorozatában stilizált emberalakok másolódnak önmagukra, és távolodnak el, majd érkeznek vissza saját arctalanságukhoz, behelyettesíthető sorsokkal, életekkel, helyzetekkel szembesítve a grafikák nézőjét. Halk színek és olykor harsány beütések: mord és szürke közeg vagy ember, amely mégis kiold valamennyi színt a papírra. Egységes, uniformizált, cyber világból való kitörés vágya vezérelhetné alakjait, de nem erről van szó. Egyszerűen csak ezek a formák és színek láthatók, ezzel kell birkóznia annak, aki városban, fővárosban, urbanizált környezetben létezik, ezek a látványelemek csapják arcul minden nap, ezzel kel és ezzel fekszik, ilyenbe szorítja a világ, tehát fel kell törnie kereteit. Koncepciói nem könyedén át- láthatóak, merengést, többféle fényviszonyban való megtekintést, odahajlást, apró részletek felfedezését várják el a befogadótól. Párizs-Texas. Ez egy másik grafikai sorozat, amely szinte képregényszerű, storyboardnak, filmvázlatnak tűnhet, de csak első pillantásra. Azt várja el a nézőtől, hogy ismerje a címben már jelzett filmnek a hangulatát, ezt az erős vizuális élményt adó müvet, Wim Wenders 1984-ben készült alkotását. Ha Wenders az „el-nem-beszélés” filmjének tartja a Párizs Texasi, akkor azt kell mondanom, hogy Gyenes Gábor a „teljesen meg nem rajzolás, csak sejtetés” grafikáit alkotta meg a film alapján. Ha Wenders a dolgok lehetetlenségét próbálja ábrázolni Párizs-Texas című filmjében,
