Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - SZEMLE - Bárczi Zsófia: A nyelv hanyatlástörténete (Adan Kovacsics: Guerra y lenguaje; recenzió)
84 SZEMLE amely olyan, a jelenben használatos bürokratikus eufemizmusok megszületéséhez vezethetett, melyek - tűnik ki az iraki háborúval kapcsolatban használt nyelv reflektálásából - lényegében a náci retorika kései leszármazottai. Kovacsics Guerra у lenguaje című könyvében Kafka álláspontjára helyezkedik: „A háborúban a hazugság univerzális elvvé válik.” Kovacsics írása érdekfeszítő esszé, és szépprózának is kiváló. Az esszé és a széppróza határait többszörösen egymásba oldó négy fejezetben bizonyos szövegrészletek, mondatok különböző kontextusokban való megismétlődése nemcsak a jó prózaritmust biztosítják, hanem metaforizálják is a szöveget, mo- tivikusan is ráirányítva a figyelmet az összetartozó részekre. A Guerra у lenguaje miközben ösz- szetett nyelvfilozófiai problémákat mutat be és magyaráz, olvasmányos és élményszerű marad anélkül, hogy az érthetőségre és a rendszerezésre való törekvés leegyszerűsítésekhez vezetne. A leegyszerűsítés csapdáját valószínűleg éppen a könyv körkörös szerkezete segít elkerülni: a háború és a nyelv, az irodalom és a propaganda kapcsolatának kérdései mindig kicsit más megvilágításban térnek vissza. A nyelv krízise és annak a Karl Kraus által tulajdonított jelentésben vett morális — vagyis: a nyelv használatára vonatkozó — vetületei azonban fejezetről fejezetre változatlanul mélyen megélt személyes problémaként tárulnak fel. A könyv első, A nyelv krízise című fejezete a Monarchia felbomlásának (nyelvi) előzményeit, s az első világháború ismét csak elsősorban nyelvi aspektusait ragadja meg, de Celan és Kari Kraus megidézésével a nácizmus nyelv- használatát is érinti. A háborúra a nyelv érdekében — amely Kovacsics felfogásában lényegében azonos az emberi morállal - adott válaszokat sorra véve Kovacsics megidézi a kor szinte valameny- nyi lényeges osztrák vagy német szerzőjét. A harmadik fejezet (Nyelv és háború) a könyv központi és címadó fejezete, áttekinti a háború és a nyelv közt létező kötődéseket, és azt a szigorú következtetést vonja le, hogy a háború nyelvi termék, s a háborús propaganda egyenesen feltétele a háborúnak. A könyv második (Matuschka) és negyedik (El Danubio) fejezete elbeszélés, azokat a kérdéseket fe-szegeti a széppróza eszközeivel, amelyeket a kötet két esszéjében is fejteget. Adan Kovacsics írása szenvedélyes szöveg, de a szenvedélyt nem érzelmek, hanem a megismerés vágya mozgatja. Az újra visszatérő kérdések mentén fokozatosan bontakozik ki a nyelv elesz- köziesülésének egy olyan szélsőséges, a hatalom által uralt létformája, melyben nincs helye a kimondhatatlannak, melyben a nyelvhasználat pusztán a közlés funkciójára korlátozódik. Az eszközként funkcionáló nyelv pedig olyan, mint bármelyik más szerszám: használják valamire. S közben épp a wittgeinsteini kimondhatatlan tűnik el belőle. (Acantilado, Barcelona, 2008) BÁRCZl ZSÓFIA
