Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - SZEMLE - Bárczi Zsófia: A nyelv hanyatlástörténete (Adan Kovacsics: Guerra y lenguaje; recenzió)
SZEMLE 83 kenységének listája Kari Kraustól Hans Leberten át Ingeborg Bachmannig terjed. Fordítóként maga is szembesül a sokszor magától értetődőnek vett nyelv buktatóival. Az Acantiladónál megjelent Guerra у lenguaje (Háború és nyelv) cí- mű kötetében Adan Kovacsics Fritz Mauthner, Ernst Mach és Hugo von Hofmannstahl művein kezdve mutatja be a nyelv kifejező erejébe és világra vonat- koztathatóságába vetett hit 20. századi nagy megrendülését, hogy eljusson a háború és a nyclv/nyelvhasználat rejtett és kevésbé rejtett összefüggéseinek analíziséhez. Bécesel, az osztrák irodalommal, a nyelvben és a nyelven keresztül megnyilvánuló létmóddal nem a Guerra у lenguaje című könyvében foglalkozott először a szerző. Arthur Schnitzlerről, a századvégi Bécsről, a nyelv lényegét analizáló osztrák írókról korábban is jelentek meg esszéi, tanulmáyai. „Auschwitz után verset írni barbárság, és ez annak a tudását is magába sűríti, hogy miért vált lehetetlenné ma verset írni” - Kovacsics könyve Adorno el- híresült, sokat és sokféleképpen vitatott és cáfolt tételét idézi fel az olvasóban. Adan Kovacsics azonban tesz egy lépést hátrafelé, hogy szemügyre vegye azt a nyelvet, amely Auschwitzig vezetett, s azt is, hogy az mivé lett Auschwitz után. Négy fejezeten át keresi a választ azokra a kérdésekre, amelyeket az első fejezetben tesz fel: milyen viszonyban volt irodalom és háború, milyen szerepet töltött be a napi sajtó a háborúban, hogyan hatott a háború az irodalomra és milyen módon épültek be a kortárs osztrák irodalomba a második világháború és a nácizmus traumái. A Guerra у lenguaje alapgondolata a nyelv eleszköziesülésc, amely folyamatban a szerző, s az általa megidézett gondolkodók és írók szerint a napi sajtó, a háborús propaganda és a nacionalista diskurzus(ok) egyaránt részt vettek. Kovacsics a nyelv megkérdőjeleződését összeköti a monarchia nemzeti-politikai, idcntitásbeli válságával: hogyan létezhetne bármi, ami átfogó és általános, ha én magam sem - az én sem létezik: ha megrendült az egységes szubjektum létébe vetett hit? A nyelv 19. századig érvényes használatának felbomlását az egészben való gondolkodás lehetetlenségének Hoffmannstahl Levelében megfogalmazott bejelentésén keresztül Mach és Mauthner az én felszámolódásáról és a nyelv valóságkifejező erejének elvesztéséről tett kijelentéséig követi vissza Adan Kovacsics. A könyv egyik legfontosabb megállapítása, hogy a nyelv korrumpálódása és a háború árucikké változtatása mélyen összefügg egymással. Az első modern háborúnak Kovacsics szerint éppen azért tekinthető az első világháború, mert ez volt az első olyan konfliktus, amelyet a háborús propaganda árucikké változtatott. A háborúnak a propagandán, vagyis a nyelven keresztül történő értékesíthetősége olyan jelenség, amely- eltekintve a haditechnika fejlődésétől- a mai napig nem változott. Karl Kraus, Rilke, Walter Benjamin, Wittgenstein különböző aspektusokból és eltérő módokon reflektáltak „a költészet édeni nyelve” és az cleszköziesült, propagandává silányult szó közt 1914- ben nyílt szakadékra. Ezt a szakadékot nevezi Kovacsics „a szó tragédiájának”,
