Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - SZOMSZÉDSÁG - Alabán Ferenc: A hungarológia irányai (tanulmány)
Л hungarológia irányai 63 is - gyakran multikulturális szándékkal, sőt az egyetemes színvonalra emelés igényével nyúltak s nyúlnak az identitáskeresés motívumaihoz (Győry Dezső, Szentelcky Kornél, Fehér Ferenc, Sütő András, Kányádi Sándor, Tolnai Ottó, Tőzsér Árpád és mások). A másik jellegzetes példánk azt az interdiszciplináris szándék-megvalósulást jelzi, melynek elsődleges célja közép-európai kontextusban vizsgálni és láttatni a magyar kultúrát, művészetet és irodalmat. Bár Közép-Európa a maga nemében „virtuális tartomány”, mégis jogos az a feltevés, hogy az egyetemes vagy akár a magyar nézőpont is hiányos lenne szempontjai nélkül, mivel reálisan léteznek közép-európai művészeti és tudományos kérdések, sőt léteznek az egyetemes stílusoknak közép-európai (regionális) variációi, melyeknek létrejöttében, fejlődésében meghatározó szerepük van a történelmi társadalmi politikai - és egyúttal természeti! - adottságokból fakadó sajátosságoknak. Továbbhaladva: egyes irányzatok, műfajok és motívumok előfordulási gyakorisága hasonlónak - esetenként azonosnak - mondható a régió több országában. Ezek jegyében és ismeretében kimutatható a közép-európai nemzeti, kisebbségi (nemzetiségi) és regionális - olykor „kettős” - identitás, mely szinte kicsinyitett mása lehetne Közép-Európa belső történetének. Az identitásoknak - ebből a kél példából is kellően kitűnhet - eltérő viszony- rendszerük van, mely különböző nézőpontokból szemlélhető, különböző hangsúlyokkal kezelhető és minősíthető. Fontos megjegyeznünk, hogy az eltérő identitástartalmak vizsgálatakor a lokalitás kiemelt szerepet kap. Tudatában vagyunk, hogy több fontos, egyszerűnek látszó kérdéskör további felderítésre, pontosításra és értelmezésre vár: Milyen részei, elemei vannak az identitásfajtáknak és ezek közül melyek a legmeghatározóbbak az anyaországi és a határon túli (kisebbségi) magyarok számára? Mit jelent a kisebbségi mentalitás és a belőle fakadó viselkedésforma, gondolkodás és élethelyzetek ábrázolása az irodalomban? Természetesen összetettebb kérdések is megvilágításra várnak, melyek még további felismerések forrásai lehetnek: Mennyiben lehetséges jelenünkben az irodalom identitásképző és -megőrző szerepe? Melyek azok az összetevők, amelyek az irodalmi „egyetemesség” és „sajátosság” párhuzamaiban meghatározóak? Mennyire vállalhatnak szerepet az irodalmi kanonikus és kritikai attitűdök és egyben mennyiben nyújthatnak alapot a kollektív identitásképző, -választó és -megőrző „értéktudatok” kialakulásában? Mik a nemzeti identitás és az interkulturális kommunikatív kompetencia lehetséges összetevői? Ezek a kérdések továbbgyűrűzhetnek, s újabb és újabb szempontokat vethetnek fel s újabb és újabb támpontokat adhatnak a hungarológia fogalmának értelmezéséhez. Ezért itt, rövid lezárásként, csupán a hungarológia megújulásának néhány aspektusát említjük:- A hungarológiának két megkülönböztethető irányultsága van: létezik egy ún. „belső” magyarságtudomány és annak országon belüli öröksége, és van olyan vonala, amely a külföld számára, a nemzetközi tudományos fórumokon a kultúra
