Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - SZOMSZÉDSÁG - Alabán Ferenc: A hungarológia irányai (tanulmány)
64 Alabán Ferenc tudományok kontextusában fejti ki hatását. A kulturális önmegértés és megértetés számára mindkettő fontos, mivel jó esetben összefüggnek egymással, egymásra épülnek. A hungarológiának így lehet meg a hazai és a nemzetközi pozíciója és egyben megismerésének és hatékonyságának esélye. Amennyiben divergens a kialakított kép, az értékrendek is eltérően nyilvánulnak meg. (Ebből a szempontból példaként lehet megemlíteni Kertész Imre müvének kritikai értékelését, mivel ő magyar- országi szakmai és olvasói körökben elismert írónak számít ugyan, de éppen e befogadói körök előzetes véleménye szerint - mint ahogy ezt annak idején többször megírták — nem ő látszott a Nobel-díj magyar várományosának. Az irodalmi érték milyenségéről kialakított hazai és külföldi kép tehát ebben az esetben is eltért egymástól, ráadásul a kiválasztásnál bizonyára művészetpolitikai szempontok és szerepet kaptak.)- Az utóbbi évtizedben tovább mélyült és gazdagodott a hungarológia fogalmi tartalma, függetlenül attól, hogy a fogalom sokféle megközelítéséből és az elméleti igényű definíciós törekvésekből nem jött létre teljes körű szakmabeli köz- megegyezés. A leginkább szembeötlő szemléleti változást jelenti a filológia kereteit kitágító interdiszciplináris szempontok alkalmazása, valamint a magyar nyelv és magyar civilizáció külső kapcsolatrendszerének egybevető, összehasonlító (kontrasztív, komparatív, interkulturális, „szupradiszciplináris” - sic!) vizsgálata - különös módon a szomszédos kultúrákhoz, az európai kontextushoz és az egyetemes civilizációhoz viszonyított kötődéseiben. E kutatások eredményeit a magyar nyelv és kultúra egybevető vizsgálatára, illetve a magyar nyelv és irodalom recepciójára és kapcsolattörténctére irányuló gazdag hagyomány képviseli elsősorban, s e nyelvközpontú tényezők egy tágabb hungarológiai horizonton a mindenkori adott kontextusok igényeihez igazodhatnak. Az összehasonlítás lehetősége ebben az esetben is fontos ismeretforrást jelent, mely befolyásolja az önazonosság változó értelmezését. A kulturális másság tapasztalata ui. részben átírhatja - a napi gyakorlatban is - az eddigi kialakított saját kultúraképet, más paraméterekkel ruházhat fel normákat és értékeket. Az ilyen (interkulturális) tapasztalat azt is előidézheti, hogy az identitás kérdéskörét is újabb megvilágításban láthassuk, és felismerjük, hogy a saját identitásunk is folytonos megújulásban (változásban) van, hogy nem statikus, hanem folyamatosan elmozduló képződmény.- A hungarológia megújulása szervesen összefügg a magyarságkép formálódásával. A kérdés az, hogy a sokféle irányultságú, stílusát is tekintve különböző magyarságkép sokszínűségében képes-e szisztematikus „tudásformává” válni, amely alkalmas lesz arra is, hogy akár egy interdiszciplináris kooperáció, illetve egy kultúratudományi diskurzus problémáira és kérdéseire is adekvát válaszokat tudjon adni. Mindemellett - s ezt hangsúlyoznunk kell - a hungarológiának a legkomplexebb módon tudnia kell definiálnia a magyar identitást, beleértve a genetikus önismeret összetevőit és a magyarságtudomány által eddig felszínre hozott minden értéket.
