Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben II. (napló)
30 Gál Sándor tottak előadást, s néhány tanár is megszólalt. Akkor és ott hangzott el az egyik tanár szájából az „ÜTTYE KŐ”, ami azóta is e találkozás szinonimájává vált bennem. Másodjára, emlékszem - a komoly kérdésekről most nem szólva -, hogy a Duna Kávéházban Cselényi a poharából a konyakot nagy izgalmában és igyekezetében Péter bácsi csizmájába öntötte... A hangulat emelkedettségét később az tette teljessé, hogy a város főutcáján Czine Mihály Dobost és Szabó Rezsőt derekuknál fogva fölemelte, s akárha körhinta lenne, megforgatta őket maga körül, derűs köny- nyedséggcl. Néhány nappal később Stószon Veres Péter az Evek során című kötetét így dedikálta Fábrynak: „Fábry Zoltánnak barátsággal és szeretettel, és azzal, hogy íme, ezen a kicsi Kárpátföldön jó harminc esztendőnek kellett eltelnie, amíg személyesen is megismerhettük egymást. Veres Péter, Kassa - Stósz, 1965. okt. 26.” A Számadás olvasása közben többször megelevenedtek előttem až előbb megidézett és további jelenetek Veres Péter egyetlen (?) csehszlovákiai látogatásával kapcsolatban, s arra gondoltam, hogy nem volna haszontalan leírni a többi ilyen találkozás és látogatás emlékeit-élményeit sem. (Például amikor Bori Imrééket és másokat fuvaroztam Pozsonyban a roncs-Skodámmal). Talán ha emlékező írásaimmal eljutok a pozsonyi tíz év összefoglalásáig, oda ezeket az eseményeket-találkozásokat is valahogy beilleszthetem. Egyébként ma ismét orvosnál voltam, és pokolian elfáradtam. Április 22., szerda. Reggel Kassa, szemorvos. A betűsor alján lévő jeleket már nem látom jól. Egyéb probléma most nem mutatkozott. Még május 7-én lesz újabb vizsgálat. Kő András megküldte a húsvéti Magyar Nemzetet, a költészetnapi összeállítással. A Forrásból pedig verskorrektúra jött, a jövő héten majd visszaküldöm Veresegyházról. Délután óta igen rosszul érzem magam, ég a „gyomrom”, keserű váladék marja a torkomat, és nem tudom az ellene való védekezést. Hosszú éjszaka elé nézek! Április 24., péntek. Egy kicsit kipihentem a hétfői, keddi, szerdai kórház- és „orvosjárást”, de mert holnap reggel indulunk Veresegyházra, Satyának főztem, más egyébre nem futotta. Megérkezett az áprilisi Irodalmi Szemle, a 2006-os Naplóm következő - februári - fragmentumával és sok hibával. De ezt már kezdem megszokni, bár elég nehéz megélni az értelmetlenné darabolt, összefüggéstelen szövegtorzulások tömegeit. Hiányzik a lapból a szerkesztői és a nyelvi fegyelem és figyelem. Persze, tudom, hogy a mai számítógépes technokrata világban már alig ügyelnek minderre. S főleg, hogy nincs ember erre a feladatra — nincs rá sem státus, sem pénz. Ez a fő baj! Egyébként a holnapi utazás a műtétem utáni első olyan nagy próba lesz, aminek a kimenetelét igencsak várom - hogy képes leszek-e, hogy képes vagyok-e közel három órán át autót vezetni a sztrádán. Holnap majd kiderül...
