Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben II. (napló)
Feljegyzések elmenöben 2. 29 Április 17., péntek. Délelőtt Kassa, orvosi vizsgálatok. Az EKG rendben van. A többit hétfőn tudjuk meg. Hazaérvén babot, kétféle kukoricát — csemege, pattogatni való hónapos retket és az uborkát vetettem el, mivel a meteorológusok esőt ígértek, ami késő délután meg is érkezett, s esik most is. Egy versbe is bele fogtam, s a javát le is írtam, a címe - egyelőre: A min- denség forrása. Április 18., szombat. Végigültem a Csemadok területi konferenciáját, s valamikor délután keveredtem haza. Később - mert a tegnapi eső után a kert alsó felén a talaj egy kicsit megszikkadt - hozzáláttam a krumpliültetéshez. A fenti, árnyékosabb részt csak holnap tudjuk beültetni, ha nem jön rá újabb csapadék. A krumpliültetéshez azt is hozzá kell tennem, hogy kicsit megbetegített, s most is ég az új gyomrom, vagy amit annak nevezek. Különben egyre rosszabbá válik minden, s minden tekintetben. Kivéve a tavaszt, az tündököl virágba borultan, s egyáltalán nem látszik rajta az emberi világra nehezedő nyomor és kilátástalanság. Április 19., vasárnap. Hosszú vasárnap volt. Ez a legtöbb, amit elmondhatok róla. Nyomorultul érzetem magam egyvégtében. S holnap megint a kórház, kivizsgálások és egyéb értelmetlen tortúrák. Április 20., hétfő. Azt hiszem, nincs nagyobb kihívás a magamfajta íróember számára, mint egy tiszta, üres irkalap. Hogy egy ilyen ártatlan papíros hogy válhat idegeket bizsergető provokációvá, az bizonyára magyarázható valamivel, ennek ellenére én megfejthetetlen titoknak találom. S azt hiszem, ez így rendjén is van, hiszen ha nem így volna, például most sem írnám ezt az estéli jegyzetet a hajnalban elindult időről, s annak idáig való útjáról. De: az időnek van egyáltalán útja?! Mindegy. Fogadjuk el, hogy van. Ám ha most nem folytatom az írást, akkor „az idő” útja megszakad. így aztán - folytatásként - az lehet a töprengés tárgya, hogy a „tiszta irkalap” és az „idő útja” miként függ össze egymással. Hogy egyáltalán van-e a kettő között összefüggés? A kérdésre - kérdésekre - most csupán egyetlen válaszom van: Majdnem teleírtam az előbb még üres irkalapot, s így mindannak oka, amit eddig idekörmöltem — az eredendő ok ?! — megszűnt, s ezért nincs mit, s miért folytatnom. Az üres papírlap kihívása így és itt ér véget. Ma, most és itt! Április 21., kedd. Esténként mostanában Veres Péter Számadását, olvasom. Valamikor a nyolcvanas évek közepén egyszer már belefogtam, de nem jutottam el a végéig. Hogy miért, arra már nem emlékszem. Hanem olvasás közben többször is visszaidéztem egyetlen találkozásomat Veres Péterrel. A hatvanas évek derekán járt tájainkon Pozsonyban és Stószon is egyebek mellett -, mégpedig Czine Mihály kíséretében. (Utánanéztem: 1965 októberére esett a látogatás.) Emlékszem, Duna- szerdahelyen is volt egy találkozó - zömmel magyar szakos tanárok voltak a meghívottak, s mi néhányan, akkori író-szerkesztő süvölvények. De jelen volt Dobos László és Szabó Rezső is. Az előbbi az Irodalmi Szemle főszerkesztőjeként, az utóbbi a Csemadok KB főtitkáraként. A találkozón Veres Péter és Czine Mihály tar
