Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben II. (napló)
GÁL SÁNDOR Feljegyzések elmenőben (2009) II Április 15., szerda. Új, százoldalas füzetben folytatom ma a naplóírást. Valamikor 1963-ban kezdtem e feljegyzésfolyamot, amelyet kisebb-nagyobb megszakításokkal mindmáig folytatok. Mégpedig azért, mert akkor régen, még az alvilágban rájöttem arra, hogy amit nem irok le, azt eltemeti, s visszahozhatatlanul, az idő hordaléka. A napló írása közben soha nem vezérelt a leírtak majdani publikálásának szándéka, inkább az íratta le velem a megtörténteket, hogy ha valamikor valamire szükségem lesz - lehet - ezekben a füzetekben megtaláljam, és azok foleleveníthe- tőek legyenek. Tény, hogy e feljegyzések nélkül sok írásom dokumentumrésze nem készülhetett volna el azokkal a hitelelemekkel megerősítve, amelyek ma bennük megtalálhatók. Azonban, hogy most, ma, miért folytatom a naplóírást, arra már nehezebben tudnék találni elfogadható magyarázatot. Feltehetően, ha nem folytatnám, esténként hiányoznának az eltelt nappal való szembenézések, vagy annak a megnyugvásnak az illúziója, hogy ez a nap sem múlt el üresen az életemből. Ha így lenne, az jó lenne! Április 16., szerda. Az áprilisi nyár előbbre hozott minden kinti tennivalót, így itt az íróasztal mellett napközben alig történik valami. Ma például semmi se történt, s valószinü, hogy a holnapról se jegyezhetek majd fel többet. De ez egyáltalán nem jelent gondot. Ami kimarad - kimarad. Azonban azt ide körmölöm, hogy ma egy kicsit beleolvastam Gyulai Pál 1911-ben megjelent Bírálatok című kötetébe, amelyet annak idején az MTA adott ki, s bizony mondom, izgalmas olvasnivalókat találtam benne. Például Kossuth-tal vitázva a pragmatica sanctióról - Deák védelmében, tegyem hozzá -, vagy a magyar humor korabeli (1861) állapotáról - Kukli- né prédikációi kapcsán. Azt gondolom, vannak olyan felfedezni való értékeink, amelyeket az idő pora belepett, de amelyeket ma is használni lehet, lehetne. Csak hát ma kit érdekelnek, miként vélekedett Gyulai a pragmatica sanctióról, s a magyar irodalomban megjelenő humorról...? Azt hiszem, Gyulai tudása és érvelésének tiszta, világos rendszere, nemkülönben nyelve, ma is követhető példa lehetne. Pedig a Bírálatok megjelenése óta közel száz év telt el. Azt hiszem, nem árt felidézni, mit írt róla Ady Endre: „Mert romlott, üszkös a mi magyar lelkünk, Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr, Kicsi valódnál benned többet leltünk S nincs ütésed, mit meg nem érdemeltünk.”
